A tógazdálkodáshoz kapcsolódó feladatok tekintetében – nem meglepő módon – a stratégiai és operatív teendők fókuszába a Balaton helyezhető. A Balaton Magyarország legnagyobb sekélyvizű tava, mely a Dunántúli középhegység lábánál, mintegy 77 km hosszan nyúlik el északkeleti- délnyugati irányban. Első, magyarul megjelent írásos emlékeink 1780-ból valók a tóról. Ekkor jelent meg a "Magyar Hírmondóban" az a hír, mely szerint Kővágóörs és Boglár között révátkelőt létesítettek.
Tápláló vízfolyása elsődlegesen a Zala folyó, melynek vizét a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer szűri meg. Levezetése pedig egyetlen vízfolyáson keresztül, a Sió-csatornán át lehetséges.
"Vízügyi szempontból" foglalkozunk a tó vízgyűjtőterületének sokszínűségével, vízháztartásával, vízmérlegével, különböző mozgásaival, a nádasokkal, vízfelület-használatokkal, vízminőségi kérdésekkel és a tó üzemrendjével is. Ezen feladatainkat számos törvény is meghatározza, mint például:
A Balatonnal történő „gazdálkodás” minden szempontból felelősségteljes feladat, hiszen nem csak nemzetgazdasági szempontból bír kiemelkedő szereppel a Balaton térsége, de szinte minden magyar embernek van valamilyen személyes kötődése a magyar tengerhez.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság alapfeladatai közé tartozik, hogy a Balaton mederkezelőjével, a területileg illetékes Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatósággal és a térség fejlesztéseit összefogó Balaton Fejlesztési Tanáccsal közreműködjön.
Az alábbi ábra a Balatonnal kapcsolatos, néhány érdekes, ugyanakkor a mindennapi ismeretek közé általában nem tartozó tényt közöl.