Nemrég ünnepelte 80. születésnapját a Duna Múzeum korábbi meghatározó muzeológusa, Deák Antal András

Nemrég ünnepelte 80. születésnapját múzeumunk korábbi meghatározó muzeológusa, Deák Antal András. Az alábbi írásban a múzeum egykori vezetője, Fejér László köszönti őt:

"Én Andrisra akkor haragudtam meg igazán, amikor - a boldog emlékű átkosban, a Primás-szigeti páros teniszmeccseken (én az "ideiglenesen itt tartózkodó" ukrán katonaorvossal, Dimitrijjel voltam párban, ő pedig Kaján Imóval) - szóval Andris a hálónál, tudja isten hogyan - de mindig elérte ütéseimet, és utolérhetetlenül visszapottyantotta a mi térfelünkre... Nem volt erre ellenszerünk! Ennyit az én tenisztudásomról és az ő jó reflexeiről! Ami a múzeumi munkáját illeti, nagy jót tettünk vele (és a Duna Múzeummal is!), amikor a Borda-antikváriumból - jóféle 350 000.- forintért megvettük Marsigli gróf Danubius Pannonico-Mysicus... c. hatkötetes monográfiáját. Mert Andris kiváló latin tudását felhasználva beletemetkezett a 17-18. századi olasz hadmérnök-polihisztor látványosan izgalmas alkotásába és szívós negyedszázad alatt a legtekintélyesebb hazai, vagy tán közép-európai Marsigli szakértővé kutatta, olvasta, fordította magát. Ezt két kitűnő könyve is bizonyítja, amelyek ma keresett kincsei a hazai könyvpiacnak, ill. antikváriumoknak. Persze nemcsak Marsigli volt az ő vadászterülete, foglalkozott későbbi tudósokkal, mérnökökkel is, mint pl. Bél Mátyás, vagy Mikoviny Sámuel... Egy másik nagy "kincsesláda", amire az ő szerény, de következetes módján "ráült", a Múzeum Széchenyi iratgyűjteménye volt, amit még egykor Vince bácsi (dr. Mészáros Vince) "énekelt ki" Storno Gábortól. Attól a Storno-tól, aki a nagycenki Széchenyi-irattárat mentette meg a háború utáni enyészettől! Szóval Andris volt az, aki a Múzeumba került iratanyagot rendezte, ha kellett fordította és aki elkészítette, sajtó alá rendezte az iratok katalógusát. Munkásságával dicsekedni lehetett, ha a Múzeum tudományos tevékenységének produktumait kellett bemutatni különböző potentátoknak. Ilyenkor Andrist toltuk az előtérbe, és ő megállíthatatlan lelkesedéssel adott számot elmélyült tudásáról, s témája gazdagságáról - úgyhogy egy idő múlva láthatatlan jeleket kellett neki mutogatnunk, hogy tovább kéne lépni! Ez is bizonyítja, hogy nemcsak a könyveket, iratokat bújva, de előadóként magyarul, ám ha szükség volt rá ékes német nyelven is komoly produkciókra volt képes. S ezekkel összevetve mi volt az a kis tenisz- mozdulat, amiről az elején szóltam? Semmiség, de a képhez azért az is hozzátartozott! Meg a mi fiatalabb, még aktív korunk is, ami manapság már csak emlékeinkben él tovább!

Szia Andris! Nyolcvan év - nem csekélység, közös koccintásra is alkalmat adhat - csak legyünk már túl ezen a nyavalyás járványon! Bízom benne, hogy a Múzeumban lehúzott évtizedeid, Neked is többnyire örömödre voltak, s így visszanézve sem tűnnek haszontalannak! Csak azok a háló mögé beejtett labdák ne lettek volna, akkor ez az én köszöntőm is tovább tartott volna!

Isten Éltessen Jó Egészségben! Szeretettel: Laci"

Duna Múzeum