palyazat_fooldal

Események

19
2019. június 19., szerda

SVN konferencia

2019. június 19-én az Országos Vízügyi Főigazgatóság az Agrárminisztériummal közös szervezésű szakmai konferenciát tartott a Sivatagosodás és Aszály Elleni Küzdelem Világnapja alkalmából.

12
2019. március 12., kedd

A TSOnline országos tájékoztató zárórendezvénye, 2019. március 12.

Megrendezésre került a TSOnline országos tájékoztató zárórendezvénye.

11
2019. február 11., hétfő

Vizet mindenkinek! - VV 2019

"Vizet mindenkinek!" szlogennel indul idén is a Víz Világnapi rendezvénysorozat!

Információkat kaphatsz a cikken belül és a vizvilagnap.hu weboldalon.

Korábbi események
Tartalomfelelős: Alkonyi Zsófia Dr., osztályvezető

50 éve történt

2014. december 19., péntek 16:41

1965. január 1.


Életbe lépett az 1964.évi IV. ún."vízügyi törvény ", valamint a vizek tisztaságának védelme érdekében 32/1964.sz. alatt kiadott rendelet, amely új alapokra helyezte a szennyvízbírság kiszabásának gyakorlatát.


1965. január 1.


Az Osztrák-Magyar Vízügyi Bizottság által elfogadott vízszint-szabályozási előírás és zsilipkezelési utasítás szerint ettől kezdve a Fertő tó vízszintjét tervszerűen és egyetértésben szabályozzák. A tó vízállását befolyásoló mekszikópusztai zsilipet a megelőző három évben lehullott csapadék mennyiségétől és a tó vízállásaitól függően használják. A szakszerű munka érdekében az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság vízháztartási vizsgálatokat kezdett és 1967-ben elkészítette a tó vízháztartási mérlegét.


1965. január 1.


Az emberiség számára hasznosítható vízkészletek feltárására, legjobb hatásfokkal történő felhasználására és a hidrológiai kutatás-oktatás hatékonyságának növelésére az UNESCO 10 éves munkatervet dolgozott ki, amely gyűjtőnéven „Nemzetközi Hidrológiai Decennium”-ként vált ismertté. Az ehhez kapcsolódó magyar program mindenekelőtt a csapadék, a párolgás, a felszíni lefolyások, a talaj- és mélységi vizek részletes tanulmányozását írta elő. A program megvalósítása impulzust adott a hidrológia tudománya hazai fejlődésének.


1965. január 17.


+ Molcsány Gábor (Budapest) erdőmérnök. Érdemeket szerzett a Kaán Károly (1867-1940) által kezdeményezett Alföld-fásítás továbbfejlesztésében. 1947-től haláláig vezető tisztséget töltött be az Országos Környezetvédelmi Hivatalban. Eredményeket ért el a hazai természetvédelem megszervezésében. (*Nagybánya, 1887. július 4.)


1965. február 22.


"A vizek minőségi felügyelete központi feladatainak ellátásáról" szóló OVF 5/1965.sz. utasítás értelmében az OVF Vízellátási és Csatornázási Főosztályának keretében Vízminőségi Osztályt létesítettek, amelyen belül megalakult a Vízminőségi Felügyelet.

 


1965. március - június


Fonyód és Balatonfenyves partjainál nagyméretű halpusztulást észleltek. Az országos riadalmat keltő katasztrófa során a legkülönbözőbb halfajták tetemei borították el a vízfelszínt a tó Tihanyig terjedő részén. A szakértők szerint a fogassüllő állomány érte a legnagyobb veszteség, több mint a felük elpusztult. A vizsgálatok szerint az (összesen 500 tonnás) elhullás döntő mértékben a DDT rovarirtó szerek használatának volt a következménye. A tóban mindmáig ez volt a legnagyobb mértékű halpusztulás.


1965. március 17.


Megalakult a kormány által életre hívott Országos Vízgazdálkodási Bizottság. A Dégen Imre (1910-1977) által vezetett bizottság feladatául tűzték ki, hogy működjék közre a nagyobb, elvi jelentőségű vízügyi problémák, a több minisztériumot és országos hatáskörű szervezetet érintő kérdések megoldásában, a vízgazdálkodás fejlesztési irányának kialakításában.


1965. április 25-29.


11 töltés szakadással kísért árvíz pusztított a Répce és a Rába vidékén. A halálos áldozatokat is követelő katasztrófa során több mint 500 km2-nyi terület került víz alá.


1965. tavasza


Magyarországon a vízi gyomok irtása érdekében megkezdődött a növényevő amur halak telepítése, elsőként a dunántúli Nádor Malomcsatornába.

 


1965. április - július 15.


A század addigi legnagyobb árvize vonult le a Dunán és mellékfolyóin Csehszlovákiában, Magyarországon, és Jugoszláviában. A szokatlanul csapadékos időjárás, valamint a sok évi átlagot meghaladó alpesi hótömegek májusi olvadása következtében kialakult árhullámok magassága és tartóssága minden addigit felülmúlt. Az árvízi védekezés irányítására Fehér Lajos miniszterelnök helyettes vezetésével Árvízvédelmi Kormánybizottságot neveztek ki, amelynek tagja volt Dégen Imre államtitkár, árvízvédelmi kormánybiztos is. A Kormánybizottság jelentését a dunai és nyugat-dunántúli árvizek-belvizek elleni védekezésről július 22-én tárgyalta és fogadta el a kormány, ezzel a Kormánybizottság befejezte munkáját.

Az árvíz tapasztalatai alapján még ez évben megkezdődött a védművek fejlesztése a Szentendrei-szigeten, a Csepel-szigeten, a Budakalászi öblözetben, stb.


 


1965. május 1.


A kormány 1016.sz. határozata jóváhagyta a Dunakanyar regionális fejlesztési tervét.


1965. június 17.


A Duna Budapestnél 845 cm-rel tetőzött. Jó ideig ez volt a folyó budapesti szelvényében a legmagasabb jég nélküli árvízi magasság.


1965. június 19.


Az addig szabályozatlan Bódva árvize közel 65 km2 területet öntött el. A folyó szabályozási munkáit már a következő hónapban megkezdték.


1965. július 1.


A Balatonban nagymértékű halpusztulás következett be, amelyet az emberre egyébként veszélytelen Aldrin-mérgezés okozott.


1965. július 5.


Jóllehet a lassú ütemben apadó Duna alsó szakaszán még mindig 15 ezren védekeztek az árvíz ellen, az árvédelmi területi bizottságok mellett megalakultak az újjáépítési bizottságok is.


1965. július 11.


Megjelent a 11.sz. Kormányrendelet a gyógyfürdő- és üdülésügy, valamint az ásvány- és gyógyvizek feltárása és hasznosítása egyes kérdéseinek rendezéséről. A rendelet az ásvány- és hévizek gondozását a vízügyi szolgálatra bízta, s intézkedett az ásvány- és gyógyvizek országos nyilvántartásának (törzskönyvezésének) megismétléséről. A rendelettel összefüggésben az Országos Fürdőügyi Bizottság és az Országos Balneológiai Kutató Intézet szerepét átvette az Egészségügyi Minisztérium önálló osztályaként működő Országos Gyógyfürdői Igazgatóság.


1965. július 28.


+ Sikó Attila (Budapest) mérnök. Számos hazai vízépítési műtárgy építésében vett részt. Önálló munkái közül legjelentősebb a tiszaburai csőzsilip. Statikai, talajmechanikai és hidraulikai kérdésekkel egyaránt foglalkozott. Fő eredményei a csővezetékek és csővezetékek méretezésével és tervezésével, továbbá az inhomogén talajon folyamatosan fölfekvő, egyenetlenül terhelt tartókkal kapcsolatosak.(* Tiszavárkony, 1897. szeptember 10.)


1965. július


A dunai árvizet követően ismét a vízügyi szolgálat (a Budapesti Vízügyi Igazgatóság) kezelésébe került a dunabogdányi kőbánya.


1965. július


Badacsonyban megszűnt az 1906 óta tartó bazaltbányászat. Badacsonyt az Országos Természetvédelmi Hivatal tájvédelmi körzetté nyilvánította. Így a badacsonyi terület Tihany után a második tájvédelmi körzete lett az országnak.


1965. szeptember


Megnyílt a zalakarosi fürdőtelep, amely kezdetben egy 340 m2-es termálmedencével és egy 70 m2-es gyermekmedencével állt a látogatók rendelkezésére.


1965. szeptember 28 - október 5.


Budapesten nemzetközi hidrológiai tanácskozás zajlott le 35 ország 300 kutatójának részvételével.


1965. október 28.


A Kormány jóváhagyta a vízügyi politikájának alapját képező Országos Vízgazdálkodási Kerettervet, amelyet a 2001/1961.sz kormányhatározat alapján a VIZITERV koordinálásával dolgoztak ki. A Keretterv megszabta az 1985-ig teljesítendő feladatokat és kijelölte a nagyobb távlatban elérendő célokat.


1965. november 9.


A Gazdasági Bizottság határozattal foglalt állást a második tiszai vízlépcső első építési ütemének megvalósítása mellett.


1965. december 30.


A Keleti Főcsatornából kiágazva (Tiszavasváritól Újszentmargitáig) megépült a tiszalöki rendszer nyugati felét öntözővízzel ellátó 42,8 km hosszú Nyugati Főcsatorna, amely a tiszai vízzel 46 km2 halastó vízellátását és mintegy 100 km2 szántó öntözését tette lehetővé, ugyanakkor övcsatornaként a Hortobágy tehermentesítésében játszott szerepet.

 


1965.


A 23. sz. tvr. intézkedett a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Választmányának felállításáról, ezzel lehetővé vált a társulati mozgalom érdekvédelmének hatékonyabb képviselete, s a társulatok tevékenységének integrálása.


1965.


A Mirhó-Gyolcsi (84 km2) és a Peresi (220 km2) kísérleti belvízöblözetekben megkezdődött a terméseredmények és a vízrendezési beavatkozások kapcsolatának vizsgálata.


1965.


Üzembehelyezték a balatoni felszíni vízkivételen alapuló 30 km2-es Balatonaligai és a 23 km2-es Nagyhegyesi Öntözőfürtöt, amelyek – a kalocsaival együtt – az ország első felszín alatti nyomócsöves esőztető rendszerei voltak. Ugyancsak ebben az évben készült el a 31 km2-es Dunaújvárosi Öntözőfürt, amely akkor az ipari és mezőgazdasági vízgazdálkodás együttműködésének sikeres példája volt. A fürt vízellátását a Dunaújvárosi Vasmű szivattyúkapacitása biztosította.


1965.


A növekvő idegenforgalom kielégítése érdekében balatoni fejlesztési terv alapján az OVH és a BIB 15 kemping vízművét építtette ki.


1965.


A kétirányú működtetésre – azaz a belvizek átemelésére, ill. az öntözővíz kiemelésére – is alkalmas (reverzibilis) gömbházas, horizontális propeller szivattyú típust (CsR - Ganz Trenka-Szécsey szabadalom) hazánkban első alkalommal a foktői és a tiszavalki szivattyútelepeken építették be (DN 800 és 1000 mm névleges átmérővel). Később a vajdasági Fenek és Csóka szivattyútelepekre is ilyenek kerültek, ahol még a mai napig is üzemben vannak.


1965.


Megkezdte működését Pécelen az ország első víz- és csatornamű társulata.


1965.


Megindultak a Kapos folyó vízének rendezési munkálatai 65 km-es hosszúságban. 1971-ig megépült 82 csapóajtós csőzsilip, 30 torkolati műtárgy, 4 csatornaőrház.


Jelmagyarázat:  *   született   +  meghalt


 

Utolsó módosítás: 2014. december 30., kedd 09:35, Vass Zsuzsanna