Tartalomfelelős: Regdánszki Tamara, honlap adminisztrátor

A 33 éve várt megmentő: a velencei Mózes-gátrendszer

2020. október 06., kedd 10:26

A 33 éve várt megmentő: a velencei Mózes-gátrendszer

 

A természetes hidrológiai folyamatok következményeként kialakuló árvízi jelenségek egyre gyakrabban előforduló és intenzívebb káreseményeket okoznak világszerte. A hatások tekintetében a szélsőségek dominálnak, beszéljünk tengerparti, folyami, vagy akár felszíni csapadék-lefolyásból kialakuló városi árvizekről. A korábbiakban akár száz évenként előforduló jelenségek helyett napjainkban sok helyen már a szezonális fenyegetéssel kell folyamatosan együtt élni.

Az észak-adriai partvidék leghíresebb városában, Velencében, vagy, ahogy becézni szokták a „lagúnák” vagy „víz” városában, fokozott a veszélyeztetettség, amihez a tenger ciklikus mozgása (apály-dagály jelenség), a szélsőséges mértékű csapadékintenzitás, illetve a tenger hullámzása mellett a város területének folyamatos süllyedése is hozzájárul. (Utóbbit a tektonikai folyamatok és az ipari méreteket öltő talajvíz-kitermelés okozhatja). A város helyzetét az sem segíti, hogy az UNESCO világörökségi helyszínek közé sorolt belvárosi területek alig 1 méterrel helyezkednek el a tengerszint felett. Emellett az átlagos tengerszint tendenciózus növekedése is hozzájárul ahhoz, hogy a jelenségek az utóbbi évek során több halálos áldozatot követeltek, a keletkezett károk alkalmanként akár az 1 milliárd eurót is elérték. A sorozatos elöntések hatására időszakosan jelentős visszaesés következett be a turizmusban is.

A város árvízi kitettsége miatt az olasz vezetés már évtizedek óta próbál hosszú távú megoldást kitalálni. Így született meg az 1980-as években a Mózes-tervre keresztelt fejlesztés keretében tervezett gátrendszer ötlete. Ennek lényege, hogy a magasabb tengervízszint és hullámzás esetén a mozgatható, illetve felemelkedő gátelemek kizárják a hullámokat a velencei lagúna-rendszer 3 tengeri beömlő nyílásánál

Az összesen 78 db mozgatható szegmens-elemből (kapukból) álló gátrendszer struktúrája szerint

  • Lidó: a Lidói beömlő nyílásnál két nyomvonalon kiépített kapukból áll (összesen 41 db, 820 méter hosszon),
  • Malamocco: a Malamoccoi beömlő nyílásnál a gátrendszer 19 kapuból áll, amelyek mentén nagyobb teherhajók zsilipelését lehetővé tevő létesítmény is épült,
  • Chioggia: a Chioggiai beömlő nyílásnál pedig 18 kapu fog üzemelni, ami szintén lehetővé teszi a kisebb hajók áthaladását a gátrendszer aktív üzemelése esetén.

 

Az acélszerkezetű szegmens kapuk egyenként 20 méter szélesek, magasságuk pedig 19 és 30 méter között változik. Csuklókon keresztül csatlakoznak a vasbeton alaptesthez, amely így lehetővé teszi a szegmensek mozgatását.

Dagály, vagy nagyobb hullámok előrejelzése esetén sűrített levegő beáramoltatásával kiszorítják a vizet a szegmenstábla elemekből, amelyek így felemelkednek. A kapuk vízzel való feltöltésével ismét lezáródnak. A teljes nyitási folyamat mintegy 30 percet vesz igénybe.

A projekt megvalósítása nem volt zökkenőmentes, az építkezés 2003 óta folyik és várhatóan 2021 végére készül el teljesen. Mára az összes szegmens kapu a végleges helyére került, így a tavalyi év végén már egy komplett üzempróbát végre lehetett hajtani. A helyiek reménykednek abban, hogy a végleges üzembe állítást követően a Mózes-gátrendszer végre évtizedekre megoldást jelent a történelmi várost sújtó árvizek problémájára.

A gátrendszerről további érdekes információval szolgál a projekt hivatalos honlapja: https://www.mosevenezia.eu/project/?lang=en

Utolsó módosítás: 2020. október 07., szerda 13:09, Regdánszki Tamara