Események

6
2017. október 6., péntek

Sajtómeghívó

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság és az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság tisztelettel meghívja az érdeklődőket a KEHOP-1.4.0-15-2015-00007 azonosítószámú projekt keretében szervezett sajtóbejárásra és nyitórendezvényre.

22
2017. június 22., csütörtök

Elsivatagosodás és Aszály Elleni Küzdelem Világnapi konferencia

OLOHOFb

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság 2017. június 22-én megtartott konferencia keretében emlékezett meg az Elsivatagosodás és Aszály Elleni Küzdelem Világnapjáról.

29
2017. június 29., csütörtök

Sajtómeghívó

A Nemzetközi Duna Nap alkalmából szervezett ünnepségre az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság tisztelettel meghívja a sajtó képviselőit.

25
2017. április 25., kedd

Sajtómeghívó

Árvízvédelmi és Folyógazdálkodási Konferencia

16
2017. március 16., csütörtök

Sajtómeghívó

2016-2017-es jévédekezés lezárása, a Jégtörő XI-es hajó átkeresztelése

9
2017. február 9., csütörtök

Sajtómeghívó

Robbantás a Tiszán

7
2017. február 7., kedd

Sajtómeghívó

Fennállásának 100. évfordulóját ünnepli a Magyar Hidrológiai Társaság

Korábbi események
Tartalomfelelős: Lázár Ildikó, közalkalmazott

Vízrajzi fogalomtár

2013. december 17., kedd 10:01

A

Alvógát: Elkészülte óta - valamilyen okból, például rendeltetésének megváltozása miatt - hosszú időre vízterhelést nem kapott (árvízvédelmi vagy egyéb) földtöltés. Rendszerint alvógáttá válnak a védővonal módosítása miatt a védelemből kikapcsolt töltésszakaszok, de alvógát például a Szegedet a város feletti Tisza-szakasz gátszakadásos vízbetöréseitől védő körtöltési is, mert azon - 1880. évi elkészülte óta - 2001-ig nem volt vízterhelés.

Aszály: nagy hőséggel párosuló hosszan tartó csapadékhiány.

Aszályindex: A kialakult aszály mértéke az ún. "aszályossági index"-szel jellemezhető, amely mérőszám a mezőgazdasági évet egyetlen számértékkel jellemzi a párolgási és csapadékviszonyok, valamint az a növények időben változó vízigénye alapján. Értéke országos átlagban mérsékelt aszály idején 5-6, közepes aszály esetén 6-7, súlyos aszály esetén 7-8. Amennyiben az aszályossági index meghaladja a 8-at, rendkívül súlyos aszályról beszélünk.

Adatellenőrzés: Az elsődleges adatfeldolgozás meghatározott szabályok szerint végrehajtott művelete, amelyben az adatok teljességének és hihetőségének elbírálása a vízrajzi elem fizikai viselkedése és fizikai kapcsolata alapján történik.

Adatgyűjtés: Vízrajzi feladat ellátása céljából észlelés, megfigyelés, mérés végzése, továbbá más tevékenységek körében gyűjtött adatok átvétele, a következő körben:

  • a földfelszíni és a földfelszín alatti vizek, valamint az onnan kivett és az oda bevezetett vizek fizikai kémiai és biológiai adatai,
  • a felszíni vizek medrének, hullámterének és árterületének, valamint a földfelszín alatti vizek víztartóinak geometriai, földtani és hidraulikai adatai,
  • a földfelszíni és a földfelszín alatti vizeket befolyásoló légköri jelenségek fizikai és kémiai adatai.

Adathiány: Valamely vízrajzi elem idősorában az előírt időpontnak vagy gyakoriságnak megfelelő adat hiánya.

Á

Állapotfelvétel: Valamely vízrajzi elemnek vagy elemcsoportnak a megfigyelése, megmérése meghatározott időpontban, illetőleg meghatározott vízrajzi esemény időtartama alatt, valamely térség több helyén.

Álló jég: A víztükröt teljes vagy csaknem teljes szélességében borító összefüggő jégtakaró. Képződhet a parti jég fokozatos terjeszkedéséből vagy a zajló jég összefagyásából.

Álló (függőleges) lapvízmérce: függőleges felületre elhelyezett lapvízmérce.

Állóvíz: Mederben vagy földfelszíni mélyedésben levő, lefolyástalan vagy természetes úton illetve mesterségesen szabályozott, időszakos lefolyású víztömeg. Állóvíz a tó, mocsár, láp, halastó, tározó, horgásztó, üdülő tó stb.

Állomás: A vízrajzi folyamat-megfigyelés földrajzi helye, a szükség szerinti területtel, építménnyel, mérőeszközzel.

Állomás típus: Az állomásoknak a gazdasági-társadalmi szerepük szerinti csoportja. Így van:

  • egyedi jelentőségű tanulmányi állomás, amely valamely meghatározott feladat megoldása céljából létesült, és általában a tanulmányi feladat megoldásáig működik.
  • helyi jelentőségű (helyhez kötött konkrét tevékenységhez kötődő) üzemi állomás, amely kizárólag valamely üzemi vagy üzemi jellegű (pl. vízkár-elhárítási) tevékenységnek az ellátása céljára szolgál, és általában az üzem adatigényének fennálltáig működik;
  • nagyobb térség (vízgyűjtő, táj, ország) szempontjából jelentős törzsállomás, amely a térség vízforgalmának, vízjárásának, vízkészletének áttekintő számontartását, értékelését és előrejelzését szolgálja, és működése nem kötődik időhatárhoz.

Állóvíz: Mederben vagy földfelszíni mélyedésben levő, lefolyástalan vagy természetes úton, illetve mesterségesen szabályozott, időszakos lefolyású víztömeg. Állóvíz a tó, mocsár, láp; halastó, tározó, horgásztó, üdülő tó stb.

Alvízszint: A vízszint magassága a vízfolyásnak vízlépcső vagy zsilip alatti szakaszán olyan távolságban, amelyben a vízlépcső vagy zsilip vízszintmódosító hatása már nem érvényesül.

Árvíznyom: A medréből kilépett víz apadásának megindulásakor az elöntött területen visszamaradt, a tetőzés magasságára utaló uszadék, iszaplerakódás, átnedvesedési határvonal stb.

Árhullám: A folyó, vízfolyás meghatározott állapota, vízjárási helyzete, amelynél a vízhozam és a vízállás jelentékenyen megnövekszik. A gyakorlat a középvízi meder partélét meghaladó, az abból kilépő vizeket nevezi árvíznek (nagyvíznek). Az árhullám természetes vízfolyások meghatározott keresztszelvényében a vízállások (vízhozamok) völgyelést követő emelkedésének, tetőzésének, ez utáni újabb völgyeléséig tartó süllyedésének együttese.

Árhullám-ellapulás: A tetőző vízhozamoknak (és azokkal együttesen tetőző vízállásoknak) fokozatos csökkenése, a mellékfolyó vagy vízkifolyások nélküli árhullám levonulásakor a vízfolyás alsóbb szelvényeiben. Az áradó víznek leghamarabb a soron következő mederszakaszokat és hullámtereket kell kitöltenie, emiatt az alsó szelvénybe folyamatosan lassabban - tehát később - jut el az árhullám. Mivel a levonuló víz mennyisége az adott feltételek között állandó, a vízhozamot az idő függvényében kifejező görbe alatt ábrázolható terület is valamennyi folyószelvényben azonos. A lefelé haladó árhullám időtartamának elnyúlása csak a tetőző vízhozamok csökkenése, az ábrázoló görbe "lapulása" árán lehetséges. Ezért válnak lényegesen nyugodtabbá alsóbb szakaszaikon, a felső szakaszokon még heves vízjárású folyók.

Árhullámkép: A vízállások vagy vízhozamok időbeni változásának ábrázolása. Az árhullámnak a völgyeléstől a tetőzésig tartó szakaszát áradó, a tetőzéstől a völgyelésig tartó szakaszát pedig apadó ágnak nevezzük.

Árhullám-sebesség: Folyókon levonuló árhullám vízállás- vagy vízhozam-tetőzésének előrehaladási sebessége, azaz a folyó közepén egységnyi idő alatt megtett útja. Az árhullám sebessége eltér a vízáramlási sebességétől, azzal ellentétes irányú is lehet, sőt a folyó valamely szelvényétől kezdve - vagy valamely szakaszán - értelmezhetetlenné is válhat. (Ilyenkor mondjuk, hogy az árhullám elveszett, vagy másikba olvadt.) Mindezekből következően az árhullám sebességét sokkal inkább az eseti hidrológiai és hidraulikai tényezők nagy statisztikai szórásokkal jellemezhető függvényeinek kell felfognunk, mintsem a folyómeder állandó adottságának.

Ártér: Az a terület, melyet a folyó árvizei az árvízvédelmi művek megléte nélkül elöntetnének. Az ártérnek azt a részét, melyet az ármentesítő művek védenek, mentesített ártérnek nevezzük. Az árvízvédelmi művekkel védett ártér a nyílt ártér. A töltések előtti nyílt ártér a hullámtér.

Ártéri öblözet: A folyó árterének természetes vagy mesterséges elhatárolásokkal elkülönülő rész-vízgyűjtője, amelyet az öblözeti szakaszon a mederből kilépő árvizek (védművek nélkül vagy azok tönkremenetele esetén) elönthetnek. A magyarországi folyók árterülete 148 ártéri öblözetre tagozódik, amelyekből 52 a Duna, 96 pedig a Tisza völgyében fekszik. A Duna-völgyi ártéri öblözetek területe 5587 km2, a Tisza-völgyieké pedig 15641 km2.

Árvédelmi töltés: Olyan víztartásra méretezett földmű, mely a terep fölé emelkedő árvíz szétterülését meghatározott területsávra, a hullámtérre korlátozza. Az árvízvédelmi töltés méreteit, egyéb fizikai paramétereit (magasság, keresztmetszet, tömörség stb.) szigorú műszaki előírások határozzák meg.

Árvíz: A folyó vagy vízfolyás középvízi medrének partélét meghaladó, ill. középvízi medréből kilépő víz.

Árvízcsúcs-csökkentés: Árhullámok csúcs-vízhozamainak és -vízállásainak mérséklése. A beavatkozás során a víz egy részét visszatarthatják árvíztározókban, szükségtározóban, illetve az árvíz egy részét átvezethetik más rendszerbe.

Árvízvédelmi (homok) zsák: Jutából vagy UV-védett, érdesített polipropilénből készült zsák. Legkedvezőbb mérete 50-55x80x90cm. A szövetnek olyan sűrűségének kell lennie, hogy a hullámverés ne mossa ki a zsákból a töltőanyagot (a homokot) Főbb felhasználásai: nyúlgáthoz, támasztó és terhelő bordához, ellennyomó medencéhez, nyíláselzáráshoz, szorítógáthoz, fólialeterheléshez.

Árvizek szükségtárózása: Az árvízhozam egy részének e célra előzetesen kialakított tározótérbe vezetése. A védvonalak védőképességének kimerülési veszélye esetén meghatározott vízállás elérésekor a mentesített területen élő lakosság biztonsága érdekében alkalmazzák. Létesítménye az árvízi szükségtározó.

Árvízi előrejelzés: Az árvíz lényeges eseményei - tetőző vízállásai és vízhozamai - bekövetkezésének várható mértékére, helyére és időpontjára vonatkozó meghatározás. Az árvízi előrejelzés kiadása és az esemény bekövetkezés közötti időtartam:

Árvízi előrejelzés időelőnye: Az árvízi előrejelzés kiadása és az esemény bekövetkezés közötti időtartam. Lehetnek rövid-, közép- és hosszú távú előrejelzések.

Árvízi figyelmeztetés: A folyók hegyvidéki vízgyűjtőterületén nagy csapadékot vagy gyors olvadást előidézhető időjárási helyzetek rövidesen vagy azonnal fenyegetően várható bekövetkezésről szóló tájékoztatás az árvízvédelemért felelős szervek, illetve a nagyközönség részére.

Árvízi hossz-szelvény: Árvízszintek ábrázolása a vízfolyás hosszát mutató (folyókilométer) értékek függvényében. Az ábrázolt szintek - egyebek mellett - egy árvíz adott időpontjának, egy árvíz tetőzéseinek, az eddig legmagasabb vízállásoknak vagy azonos előfordulási valószínűségű vízállásoknak értékeit szemléltethetik

Árvízi jelenség: A folyók áradási következményeinek megjelenési formája. Árvízi jelenség lehet az emelkedő vízállás, a megnőtt vízsebesség, az elöntött hullámtér, a gáttest szivárgása, csurgása, fakadó vizek, buzgárok képződése, gátszakadás, lakott területek elöntése stb. (28) Bővebben

Árvízi szükségtározó: vízfolyások, folyók mentén kijelölt, magas partokkal, töltésekkel övezett szükség szerint vízbevezető és- elvezető műtárgyakkal ellátott terület, amelyet az áradó vízből töltenek fel az árhullám mérséklése céljából. Árvízmentes időszakokban az árvízi szükségtározó területén leginkább mezőgazdasági tevékenységet (legeltetést, növénytermesztést), illetve erdőgazdálkodást folytatnak.

Árvízi vízhozam hurokgörbe: Kisesésű vízfolyások árhullámainál valamely folyószelvényben tapasztalható vízjárás-történeti összefüggés ábrázolása a függőleges koordináta-tengelyen feltüntetett vízállások (H, cm) és a vízszintes tengelyen megjelölt, azokkal egyidejű vízhozamok (Q, m3 / s) között. Az észlelési időket is feltüntető pontokat összekötő vonal jellegzetesen hurok alakú, innen az árvízi hurokgörbe elnevezés.

Árvízkockázati térképek: megmutatják a kockázat alatt álló területeket és a kockázat területi eloszlását. A kockázati térképek szükségesek a területrendezési, a lokalizációs és a veszélyhelyzeti tervezéshez. Az EU ajánlás szerint a térképeknek könnyen olvashatóknak kell lenniük, és be kell mutatniuk a veszélyeztetettség különböző szintjeit. Szükség van rájuk a különböző tevékenységek koordinálásához. Tervezési eszközként szolgálnak és biztosítják, hogy az összes szereplőnek ugyanaz az információ álljon rendelkezésére egy bizonyos veszély térbeli kiterjedéséről. Az árvízkockázati térképeket a kárpotenciál csökkentésére lehet használni, hasznosítva a bennük rejlő információkat a területrendezési és a kárelhárítási tervezésnél. A felhasználás mindkét típusa megkívánja, hogy az árvízi veszély, zóna és kockázati térképek a legrosszabb eset forgatókönyvét is tartalmazzák. (Forrás ÁSZ- jelentés)

Árvízmentesítés: a mederből kilépő vizek, árvizek kártételei elleni megelőző tevékenység, amely az elönthető területet (árteret) árvízvédelmi művek (töltések, falak, árvízcsúcscsökkentő tározók, árapasztó csatornák) létesítésével mentesíti (mentesített ártér) a rendszeres elöntéstől;*

Árvízszintek rögzítése: Hidrometria művelet az árhullám tetőző vízszintjeinek meghatározásához. Az árvízszintek rögzítését megfelelő eszközzel vagy az árvíznyomok segítségével végzik el. Az árvízszintek magasságát ismert alappontra vonatkozó szintezéssel határozzák meg.

Árvízvédekezés: Az árvízvédelmi vonalakon, a folyón, az ártérben árvíz idején az árvízkárok elleni védekezés előkészítése, szervezése, maga a védekezés, valamint az árvíz levonulása utáni, a védekezéssel kapcsolatos egyéb tevékenység.

Árvízvédelem: Az a vízügyi szakágazati tevékenység, melynek célja az árvízvédelmi művek létesítése, fenntartása és fejlesztése, továbbá az árvízvédekezés előkészítése, lebonyolítása és az utómunkák elvégzése

Árvízvédelmi műtárgyak: Az árvíz kizárását, beeresztését vagy szabályozott ütemű levezetését szolgáló, az árvízvédelmi gát szerves részét képező műtárgyak (árvízkapu, a szükségtározó töltő-ürítő műtárgya, a völgyzárógát árapasztó műtárgya stb.).

Árvízvédelemi rendszer: Az ártéri öblözet vagy valamely nagyobb térség árvízvédelmét szolgáló védőművek összessége. (Például a Körösök árvízvédelmi rendszerét a folyók menti töltések, szükségtározók, körtöltések, lokalizáló töltések, valamint védekezési központok, illetve anyagok és hírközlési eszközök képezik.)

Árvízvédelmi szakasz: Az árvízvédelmi vonalaknak a védekezés végrehajtására kialakított legkisebb egysége.

Ásványvíz: olyan természetes felszín alatti víztartóból vagy vízadóból származó víz, amelynek ásványi anyag tartalma jellemzően eltér a rendszeres emberi fogyasztásra szolgáló ivóvíztől, és annak összetétele megfelel a vonatkozó jogszabályban meghatározott (így például biológiai, kémiai) határértékeknek*

Átázás: A víznyomás következtében, az altalajban és a töltésben megindult szivárgás hatására, a víz megjelenése a földtöltés mentett oldalán.

B

Bányató: A felszíni vagy a felszín alatti bányászati tevékenység következtében a földfelszín fedőrétegének eltávolításával, a felszín alatti vízkészletből kialakult és a bányaművelés befejezése után is fennmaradó olyan állóvíz, amelynek medrét a bányászat során mesterségesen kialakított terepmélyedés képezi.

Belvíz: Belvíz akkor keletkezik a talaj felső rétegében, ha a talaj szabad pórusai vízzel telítődnek, jellemzője, hogy helyben képződik a kedvezőtlen meteorológiai és vízjárási tényezők hatására: hirtelen hóolvadásból, csapadéktevékenységből, de keletkezhet magas talajvízállásból is, amikor a talajvíz kilép a felszínre. (30)Bővebben

Belvízátemelés: a belvizek szivattyúzása, például a mélyebb terepről a magasabb szintű csatornába történő átemelése hordozható szivattyúval.

Belvízelvezető csatornahálózat: A belvizek elvezetését szolgáló létesítmények csatornák, szivattyútelepek, szivattyúállások, zsilipek, tiltók, övgátak, tározók) a belvízi művek. A belvízvédelmi főmű a belvízrendszer vizeit a befogadóhoz szállító főcsatorna és annak torkolati szivattyútelepe vagy gravitációs zsilipje. Az Alföldön a belvizeket elvezető belvízcsatornákat sok helyen egykori természetes vízfolyások medréből alakították ki. A csatornák egymásba torkolló rendszere alkotja a belvízelvezető csatornahálózatot, amelynek az ideiglenes barázdák, folyókák, árkok, üzemi csatornák, mellékcsatornák és főcsatorna (főgyűjtő csatorna) az elemei.

Belvíz-érzékenységi térkép: a belvizek kialakulásában szerepet játszó, a belvíz keletkezését elősegítő, térben és időben viszonylag állandó tényezők adatait tartalmazó térkép. Az ilyen térkép jól hasznosítható a földhasználat tervezésében is.

Belvízgazdálkodás: szabályozott belvízelvezetés az évjáratok változó hidrológiai feltételeinek figyelembevételével. Célja, hogy a víz korlátlan elvezetése ne lehessen oka a korábban kedvező termőhelyi tulajdonságú területek vízviszonyai leromlásának. Megvalósítási eszközei: az üzemen belüli, vízrendezési célból végzett műszaki, agrotechnikai és agronómia tevékenységek.

Belvízhasznosítás: a télvégi, tavaszi belvizek egy részének későbbi - vízhiányos időszaki - mezőgazdasági hasznosítása. Elemei megjelennek a belvízgazdálkodás és a belvízvisszatartás tevékenységei között. A belvízhasznosítás alapja a belvíz tárózása természetes, illetve mesterséges tározókban és szántóföldeken, a vizek késleltetett beszivárgásával. A tározott belvizek felhasználhatók öntözésre vagy tógazdaságok vízellátására.

Belvízöblözte: A belvízgyűjtő területnek az a része, melyről az összegyülemlő belvizeket a többi területtől függetlenül lehet levezetni. A belvízöblözte határát a domborzati viszonyok mellett mesterséges létesítmények (utak, vasutak, osztózsilipek stb.) is meghatározzák.

Belvíztárózás: a belvíz összegyűjtése és az elvezetendő csúcsvízhozamok mérséklése vagy későbbi hasznosítása céljából. A síkvidék viszonylag mélyebb lapályai, továbbá a folyók árvízvédelmi töltésen kívülre került holtágai jöhetnek számításba belvíztározóként.

Belvízrendszer: Domborzatilag zárt síkvidéki vízgyűjtő vízrendszer. A belvízrendszert a mikro domborzat, mesterséges vonalak (utak, vasutak) ill. belvízművek kisebb részekre, öblözetekre oszthatják. Magyarország síkvidéki területein 83 belvízrendszer van.

Belvízvédekezés: Az a tervszerű eljárás, melynek feladata a káros belvíz elvezetése, ill. a levezetőművek kapacitását meghaladó vízmennyiség megjelenése esetén a legkisebb károkozás elérésével való visszatartása, terelése, tárolása. A belvízvédekezésre a kisebb töltések is alkalmasak: a településeket, az értékes létesítményeket így meg lehet védeni az elöntéstől. A belvízvédekezés fő módszere azonban a tiltók és a zsilipek megfelelő szabályozása, a szivattyúzás, a csatornákon való vízelvezetés.

Biológiai vízminőség: a víz tulajdonságai közül azoknak az összessége, amelyek a vízi ökoszisztémák életében fontosak, létrehozzák és fenntartják azokat. Az ökoszisztéina a hely- és időegységben működő fizikai-kémiai- biológiai rendszer, az életközösség és élettelen környezete együttvéve. (Dr.Goda Péter 1991)

Bordás megtámasztás I: A tartósan magas árvízkor a töltés mentett oldali rézsűjén észlelt szivárgás, ill. átázás elleni védekezés egyik módja. Az átázott, csúszásra hajlamos mentett oldali töltésrézsűt a töltéslábtól kiindulva bordák módjára elhelyezett földes zsákokkal (terméskővel) terhelik meg. A bordák szélessége egy-egy zsákhossz. Akkor célszerű alkalmazni, ha a vízoldal felőli védekezés nem lehetséges.

Bordás megtámasztás II: Árvízvédelmi töltések mentett oldali (általában homokzsákos) megtámasztásának vagy terhelésének a szivárgó vizek eltávozását is lehetővé tévő módja. Homokos kaviccsal kitöltött árkocskák vezetik tovább a töltésből a bordákat alkotó zsáksorok hagyott sávokban megjelenő szivárgó vizet.

Buzgár: A töltésre ható egyoldalú víznyomás hatására a töltés (gát) mögött, a mentett oldalon alulról fölfelé irányuló szivárgásokból, (áramlásból) kialakult, koncentrált, finom szemcséjű talajjal kevert vízfeltörés. A buzgár közvetve töltésszakadást is előidézhet. Hagyományos védekezés ellene a homokzsákból épített ellennyomó medence. (31)Bővebben

CS

Csapadék: A légkörből aláhulló cseppfolyós vagy szilárd halmazállapotú vízrészecske, amely eléri a föld felszínét. Valamely helyen meghatározott nagyságú gyűjtőedény felületén felfogott vízmennyiség. Lehet: Eső - Ónos vagy olmós eső - Jégeső - Harmat - Köd - Jég - Hó - Zúzmara

Csatorna: Egy vagy egyidejűleg több vízgazdálkodási feladat (vízátvezetés, vízpótlás, belvízelvezetés, mezőgazdasági és egyéb vízszolgáltatás) ellátására alkalmas vizi-létesítmény.

Csatornázási rendszer: A szennyvizek és a csapadék vizek elvezetését szolgáló rendszerek.

  • Egyesített rendszerben a szennyvizet és a csapadékvizet közös zárt hálózaton vezetik el.
  • Elválasztó rendszerben külön zárt hálózat vezeti le a szennyvizet és külön hálózat a csapadék vizet.

Csurgás: a gátba bejutott víznek a mentett oldali rézsűben, altalajban vagy töltésköröm közelében való koncentrált kilépése. Kéregcsurgásnak (vagy kontúrcsurgásnak) nevezik azt az árvízi jelenséget, amikor a töltésbővítéseknél az összeépítési réteg határa mentén alakul ki csurgás. Talpcsurgásnak nevezzük a töltésalapozás mentén kialakuló csurgásokat. A csurgások a töltések inhomogenitására vezethetők vissza, általában lépten-nyomon fellépnek az árvízvédelmi töltések mentett oldali rézsűjében, illetve a mentett oldali körömben. Veszélyes járatos erózióvá fejlődhetnek. A csurgás túlfejlődése következtében rézsűcsúszások keletkezhetnek, illetve a csurgás átmérőjének bővülése gátszakadássá fejlődhet.

Csuszamlás (suvadás): vízáteresztő és vízzáró rétegek váltakozásánál (szeletes csuszamlás) létrejövő tömegmozgás

D

Defláció: A szél talajpusztító munkája, a talajerózió egyik formája, széleróziónak is nevezik.

Depónia: A csatornák és medrek kotrása során kikerült és azok mentén elhelyezett földanyag neve. Általában nincs víztartó szerepe, de ha ilyen célja van, akkor a depóniát rendezni kell. Az ilyen rendezett depóniák az árvízvédelmi töltésekkel azonos rendeltetésűek.

E

Elérési idő: Az időtartam, mely alatt a vízrészecske egy adott pontból eljut a vízkivételig.

Elhabolás I: víz (folyó, patak, csatorna, tározó, tó) hullámzó mozgásának hatására a partban keletkezett rongálódás1):

Elhabolás II: Part vagy földtöltés elsodródásos megrongálódása a víz (Folyó, patak, csatorna, Tározó, tó) hullámzó mozgásának hatására. Az elhabolást előidéző hullámverés mértéke a szél erősségével, a víz mélységével és a hullámmeghajtási hosszával arányos.

Ellennyomó medence: árvízvédekezés esetén az árvízvédelmi töltés mentett oldali rézsűlába és az attól 20-25 m távolságra épített, a töltésbe kötött 0,6-1,5 m magas szorítógát közötti térség, vagy egy buzgár köré, annak elfogására épített védmű medencéje. Az ellennyomó medence vízoszlopa tart egyensúlyt a külvíz felfelé ható nyomásával.

Előrejelzés: A természeti jelenségek várható helyét, időpontját, jellemző méreteti meghatározó, illetve valószínűsítő tájékoztatás vagy figyelem-felhívás az azokat szabályozó, részben már bekövetkezett jelenségek vagy statisztikailag igazoltan nagy eséllyel bekövetkezhető törvényszerűségek alapján. A vízkár-elhárítás számára különösen fontos a hidrológia előrejelzés, amelynek időelőnyét és pontosságát a meteorológia előrejelzésekkel lehet növelni.

Elsőrendű árvízvédelmi mű: Három vagy több települést érintő, fővédelmi művé nyilvánított (térségi) árvízvédelmi vonal (töltés, fal, magaspart, árvízcsúcs-csökkentő tározó, árapasztó csatorna), továbbá a folyó nyílt árterében fekvő település árvízmentesítését szolgáló földtöltés.

Emisszió: kibocsátás. Általában környezethasználatból vagy más tevékenységből származó szennyezőanyag kibocsátás, sugárzás, rezgés, bűz, stb.

Erózió (talajpusztulás) I: a víz talajpusztító munkája.

Erózió II: (Mederben áramló folyóvíz eróziós munkája): A folyók szállítják a törmeléket, de fel is halmozzák. A folyók völgyképző tevékenységét az eróziós völgyek tanúsítják a legegyértelmübben. A mederben örvényelve áramló víz energiája elragadja a meder anyagát, és a völgy-lejtőkről bekerült törmelékkel együtt, mint egy eszközzel vési, támadja a medret. A folyó eróziós tevékenysége a vízhozammal egyenesen, a sebességgel négyzetesen arányos. Tehát a nagyesésű, kisebb hozamú folyó eróziós munkája jelentősebb, mint a kisebb esésű, de nagyobb hozamú folyóké. (Goda Péter, 1991)

Erózió III: A talaj szétrombolódásának folyamata szél vagy víz hatására. A víz okozta erózió terén megkülönböztetnek lejtőn és mederben kialakuló eróziót. A lejtőkön kialakuló erózió felületi erózióra (az egész területre kiterjedő, érrendszer általi rombolás) és vízmozgásokra koncentrált vízáramlás által okozott kimosásra osztható fel. A medererózió oldalirányú és mélységi lehet. Az előbbi a medret helyszínrajzilag változtatja meg. Az utóbbi a meder mélységének változását okozza.

EU Víz Keretirányelve: Az irányelv szerint meg kell akadályozni vizek állapotának romlását, illetve meghatározott időn belül (általában 15 év alatt) el kell érni a vizek "jó állapotát"; amely a természeteshez közeli ökológia állapotot és határértékek szerint szabályozott vízminőségi állapotot jelent. További fontos kritérium a vízzel kapcsolatos szolgáltatások megtérülésének elve és a szennyező fizet elv betartása (2000. december 22.)

É

Érzékenység (érzékeny terület): A felszín alatti víz, a földtani közeg kockázatos anyagokkal szembeni ellenálló képességét, illetve tűrőképességét jellemző természeti adottság.

Észlelés: Valamely vízrajzi elem mérőszámának leolvasása és feljegyzése.

Észlelési adat: Az észlelés eredménye

Észlelési, megfigyelési, mérési jellemzők: Az észlelési, megfigyelési és mérési adat a következő jellemző paraméterek együttese:

  • az észlelés , megfigyelés és mérés tárgyát képező adatfajta megnevezése;
  • az adat vonatkozási helye;
  • az adat vonatkozási ideje;
  • az adat mértékegysége;
  • az adat mérőszáma vagy egyezményes jele;
  • adatkísérő információ.

F

Fekvő (rézsűs) lapvízmérce: a függőlegessel meghatározott szöget bezáró felületre elhelyezett lapvízmérce.

Felszálló cső (akna): az úszós regisztráló vízmércének az a része, amelyben az úszó a vízállástól függően le-fel mozog.

Felszín alatti víz: A földfelszín alatt, a talajban és a kőzetekben levő víz. A víztározó képződmény szempontjából: van talajvíz, rétegvíz, karsztvíz, hasadékvíz, parti szűrésű víz. A víz eredete szempontjából van vadózus víz, fosszilis víz, juvenilis víz.

Felszíni víz: A szárazföld felszínén lévő víz.

Felszíni vízbevétel: Az a közvetlenül csapadékhullásból származó vízmennyiség, amely egy adott időszak során a vízszintes felszínen folyékony halmazállapotban megjelenik.

Felszín közeli víz: A talajvíz, a parti szűrésű víz és a talajnedvesség együttes megnevezése.

Figyelőkút: Szűrözött fúrt kút, felszín alatti vízek vízrajzi elemeinek rendszeres mérésére.

Folyókilométer: A vízfolyás torkolatától mint kiindulási ponttól a középvonalban mért kilométertávolság

Fakadó víz: Magasabb felszínű víztérből az alacsonyabb terepre szivárgó járatokon át, anyagkimosás nélkül feltörő víz, vagy a nyomás tovaterjedése által fölemelt talajvíz. A külső víz és a fakadó víz hőmérsékletének azonossága átszivárgásra, míg különbözősége talajvízszint-emelkedésre utal. Árhullámok gyakori kísérő jelensége, de a magas vezetésű öntözőcsatornák és duzzasztott folyó szakaszok környezetében is gyakran előfordul.

Felvízszint: A vízlépcső vagy zsilip által felduzzasztott vízszintnek a magassága abban a távolságban, amelyben a vízlépcső vagy zsilip vízszint módosító hatása már éppen nem érvényesül.

Fejkarózás: A hullámveréstől megtámadott töltésrézsű védelmére szolgáló módszer. Az elhabolt homlokfal előtt 30-40 cm-re levert árvízvédelmi karók mögé tíz centiméteres vastagságban rőzsét, mögé pedig nedves szalmát gyömöszölnek. A védőfal egy méter magasságig is növelhető.

Folyamkilométer, folyókilométer: A folyam vagy a folyó középvonalán a torkolattól - mint kiindulási ponttól - a vízfolyással ellentétes irányban mért távolság (Rövidítése: fkm)

Forrás: A talaj-, a karszt-, valamint a rétegvizek természetes felszínre bukkanása.
A források mind összeálló kőzetből, mind laza üledékből eredhetnek. A felszínre törés lehet medence jellegű, hasadékból fakadó, de felszínre kerülhet hosszú szakaszon, réteghatár mentén. A források működését éghajlati változások, felszíni és tektonikus erők határozzák meg, s egyre nagyobb szerepet kap az emberi tevékenység. A források felszínre törésénél a közepes hézagtérfogatú, térfogatállandó, laza üledékes, azaz a jó vízáteresztő kőzeteknek fontos szerepe van.

Függély: A meder-keresztszelvénynek az a függőlegese, amelynek meghatározott pontjaiban a mérést vagy mintavételt végzik.

Függély középsebesség: A függély keresztszelvényre merőleges sebesség-elosztási ábrájának területkiegyenlítő vonalához tartozó sebesség.

G

Gázló: Gázló a folyó azon szakaszán kerül bejelentésre, ahol a hajókötelékekkel történő biztonságos áthaladáshoz szükséges minimális szélesség nem biztosítható.

Gázlómélység: A gázlónak minősülő mederszakasz jellemzőitől függően a jelzés a gázló teljes szélességére vagy jól elhatárolható mélyebb meder esetében a teljes szélességre és az elhatárolt nagyobb mélységű részre (piros-zöld úszó mellett középen) határozza meg a vízmélységet. A gázlónak minősülő mederszakaszon akkor kerül mélyebb mederrész jelzésre, ha annak szélessége hajózási kisvízszintnél, illetve azt meghaladó vízállásnál legalább 50 m, hajózási kisvízszint alatti vízállásnál legalább 30 m. A két mélységértékkel jelzett gázlók esetében a mélyebb terület szélességével és annak viszonyítási vonalával kerül meghatározásra (pl. a piros úszók mellett 40 m szélességben, vagy középen 50 m szélességben, vagy zöld úszók mellett 60 m szélességben.)

Görgetetett hordalék: A folyóvízben lévő szilárd anyagnak az a része, amelyet a víz a meder fenekén görgetve, csúsztatva, ugráltatva magával sodor.

GY

Gyakoriság: Valamely vízrajzi elem idősorából a megadott értékközbe eső adatok száma a) darabszámban vagy b) a vizsgált összes adat százalékában megadva.

Gyakorisági ábra: olyan ábra, amelyről leolvasható, hogy valamely vízrajzi elem értéke a vizsgált időszakban a) hányszor vagy b) a vizsgált összes adat hány százalékában esett valamely megadott értékközbe.

Gyógyvíz: olyan ásványvíz, amelynek bizonyítottan gyógyhatása van és gyógyászati felhasználásának engedélyezése külön jogszabályok szerint történik.

H

Halobitas: a vízgyűjtő terület és a meder tulajdonságai által meghatározott, valamint a mesterséges bevezetések által befolyásolt, szervetlen kémiai tulajdonságok összessége.

Határérték: a környezeti elemekben megengedhető, illetve eltűrt szennyezőanyag koncentrációk. A határértékek megállapítását befolyásolják a társadalmi, a gazdasági és a környezetvédelmi körülmények.

Havária: az emberi tevékenység során bekövetkező váratlan, hatásában jelentős, nem szándékosan okozott esemény, amely veszélyezteti az emberi egészséget vagy a környezetet.

Helyi vízkárelhárítás: Károsan sok vagy károsan kevés víz elleni, helyi jellegű, esetleg ideiglenes művekkel is megoldható szervezett tevékenység. A helyi vízkárelhárítás művei lehetnek a folyók hullámterében lévő nyári gátak, a kisvízfolyások melletti töltések, települések körgátjai, a belterületi vízrendezés létesítményei stb. A helyi vízkárelhárítás megelőzésre, ill. védekezésre kiterjedő feladatait a települési önkormányzatok látják el.

Hévíz = termálvíz: Minden olyan felszín alatti eredetű víz, melynek kifolyó (felszínen mért) hőmérséklete 30°C vagy annál magasabb.

Hidrológia: A természetben előforduló vizek megjelenési formáival, okozati összefüggéseivel, mennyiségi értékelésével és állandó körforgásának törvényeivel foglalkozó tudományág

Hidraulika: a víz nyugalmi és mozgási állapotainak tanulmányozásával, törvényszerűségeinek leírásával, e törvények gyakorlati alkalmazásával foglalkozik. A következő részekre osztható.

Hidraulika - Hidrosztatika: a nyugalomban lévő csapadékok egyensúlyával és a szilárd testekre, felületekre gyakorolt hatásával foglalkozik.

Hidraulika - Hidrodinamika: a folyadékok mozgásának törvényszerűségeit vizsgálja, a mozgást létrehozó erőhatások figyelembevételével.

Hidrogeológia: A földtani képződmények és az azokban lévő víz kölcsönhatásaival, valamint a felszín alatti vizek mozgásával, fizikai és kémiai sajátságaival foglalkozó tudomány.

Hidrológia = Víztan (régiesen): A Földön előforduló vizek időbeli és térbeli eloszlásának, valamint körforgásának törvényszerűségeivel, továbbá a víz és egyéb környezeti elemek, a víz és a benne élő szervezetek kölcsönhatásaival foglalkozó tudomány.

Hidrológiai év = Víztani év (régiesen): A hidrológiai viszonyok alakulásához igazodóan ? Magyarországon és a közép-európai országok többségében ? november 1-et tekintik az éves hidrológiai ciklus kezdő napjának. A hidrológiai év a természetes vízkészlet felhalmozódási időszakát jelenti téli félévből (november 1-től április 30-ig) és a vízkészletek fokozatos csökkenésének időszakát magában foglaló nyári félévből (május 1-től október 31-ig) áll. A felhalmozódás és a készletcsökkenés időszakának kezdete valójában területről-területre és évről- évre változik. Ezek az időpontok nagy kiterjedésű területek és hosszú időszakok átlagos viszonyai alapján megállapodásszerűen kiválasztott értékek.

Hidrometeorológia: A légköri jelenségek víztani hatásával foglalkozó tudomány. A meteorológia és a hidrológia határtudománya, amely alkalmazás szempontjából hidrológiai, megfigyelés és elemzés szempontjából viszont főként meteorológiai tevékenység.

Hidrometria = Vízméréstan (régiesen): A Föld vizeinek mérési módszereivel és a hozzávaló mérőeszközökkel foglalkozó tudomány.

Hó-víztartalom: Valamely területen található hórétegben tárolódó víz mennyisége.

Holtág: A folyónak olyan mellékága, amely a főmederrel nem vagy csak egyik végén függ össze, és vize nem vagy csak időszakosan keveredik élővízzel.(40) Holtág keletkezhet természetes úton - túlfejlett kanyarok levágódása -, valamint szabályozási beavatkozások eredményeképpen.

Hordalékhozam: Valamely keresztszelvényen a meghatározott időegység alatt áthaladó lebegtetett, illetőleg görgetett hordalék mennyisége.

Hordaléktöménység: Valamely víztérfogatban lévő lebegtetett, illetve görgetett hordalék tömegének és a víztérfogatnak a hányadosa.

Hósűrűség: A hósűrűség (tömörség) az egységnyi hótérfogat tömeg (mértékegysége kg / m3). A frissen hullott hó sűrűsége a legkisebb (50-150 kg / m3), és elsődleges a lehulláskor uralkodó léghőmérséklettől függ. A hótakaró kritikus sűrűsége 200-320 kg6m3 között változik. A további olvadásból (esőből) származó vízmennyiséget a hótakaró már nem képes tárolni és megkezdődik a lefolyás. A hótakaró sűrűsége akkor a legnagyobb (kb. 500 kg/m3), amikor a hó elveszti kristályos szerkezetét, és cseppfolyós állapotba kerül.

Hó-víz egyenérték: a hótakaróban tárolt, vízoszlop mm-ben kifejezett vízmennyiség. Azonos a hótakaró elolvasztása eredményként kapott vízréteg mm-ben kifejezett vastagságával.

Hullámtér: A folyók partélei és az árvízvédelmi töltések közötti - vagy ahol töltések nincsenek, a magaspartok közötti - terület.

Hullámverés: A folyókon, csatornákon, tavakon a szél vagy mesterséges beavatkozás (hajózás) által keltett hullámoknak a partot vagy a töltés részűjét érő ütő, súlyosabb esetben romboló hatása. A hullámverés következménye a szél erősségével, a víz mélységével és a víztükör szélességével arányos elhabolás lehet.

I

Ideiglenes védmű: A védekezés felkészülési vagy végrehajtási időszakában épített mű: nyúlgát, jászolgát, megtámasztó vagy buzgárt hatástalanító homokzsák építmény, hullámzást és elhabolást csillapító rőzseművek, ideiglenes terelő- és körtöltések, töltésszakadást ideiglenes elzáró létesítmények.

Integrált vízgazdálkodás: A vízgyűjtőn folytatott tevékenységek, azok vízigényének a vízkészletekkel és a hidrológiai folyamatokkal történő összehangolása térben és időben. Az integrált vízgazdálkodás legfontosabb eszköze a feltáró, elemző tervezés.

Ivóvíz: a rendszeres emberi fogyasztásra alkalmas a fizikai, a kémiai, a bakteriológiai, a toxikológiai és a radiológiai határértékeknek megfelelő víz*

J

Jászolgát: Árvízvédelmi karókkal biztosított két pallósor közében, döngölt földdel kitöltött ideiglenes védmű. Az árvízvédelmi töltés koronája feletti 80 cm-nél magasabb vízszint várható tartása, illetve csatornák, vízfolyások elzárása esetén használják. A jászolgát szélessége nagyjából magasságával azonos. Palló helyett deszkát vagy rőzsét is lehet alkalmazni.

Jégvastagság: az álló jég vagy a beállt jégtorlasz teteje és alja közötti, jellemző méret.

K

Karsztvíz-bázis: Olyan vízbázis, amelynek vízkészlete a karsztosodott kőzetek (mészkő, dolomit) pórusaiban, hasadékaiban, üregeiben helyezkedik el.

Katré: A szél és a hullámverés, illetve árvíz hatására a csendesebb part menti vízfelületeken összeverődött növényi eredetű törmelékanyag, uszadék (faforgács, gallyak, fű, szalma, stb.) Úszó keretekkel felfogva és összegyűjtve, árvízvédekezésénél a hullámverés csillapítására is használják.

Kitelepítés, kimenekítés: A polgári védelemről szóló 1996. évi XXXVII. Törvény 42. § (19 BEKEZDÉSÉNEK C9 pontja alapján a lakosság védelme érdekében a Kormány az "óvóhelyi védelem, az egyéni védőeszköz-ellátás, a lakosság riasztása, valamint a kitelepítés és befogadás általános szabályairól szóló 60/1997. (IV.18.) Korm. rendeletben" az alábbi fogalmakat rögzíti

k) kitelepítés minősített időszakban, valamint veszélyhelyzetben, a veszélyeztető esemény által sújtott vagy azzal fenyegetett területen élő személyeknek, illetve az ott található, létfenntartásukhoz szükséges anyagi javaknak tervezett, az arra jogosult döntésén alapuló szervezett kivonása;

l) kimenekítés. Az a tevékenység, amikor a kitelepítésre nincs elég idő és a veszélyeztető esemény hatása alatt szükséges a lakosság gyors kivonása.

Középsebesség: A meder keresztszelvényben lefolyt vízhozam és a folyásirányra merőleges keresztszelvény nedvesített területének a hányadosa

Kút: Felszín alatti víz termelésére vagy megfigyelésére szolgáló függőleges akna vagy cső. Kiképzése szerint sok fajtája van.

L

Lapvízmérce: a vízmércelap rögzítésére szolgáló építmény, amely egy vagy több, álló vagy fekvő vízmérce tagból áll.

Lebegtetett hordalék: A vízben lévő szilárd anyagnak az a része, amely a víz turbulenciája illetőleg a Brown-mozgás hatására nem rakódik le a mederfenékre

Lépcső tag: a lépcsőfokok olyan sorozata, amelynél az egymást követő fokok távolsága azonos.

Lefolyás ciklikus ingadozása: A vízhozam változása bővizű és kisvizű időszakok szezonális váltakozása formájában. Az ingadozás évenkénti törvényszerűséget követ, azonban az egyes szakaszok időpontja, tartama, valamint vízbősége véletlenszerűen alakul. Ezeket az ismétlődés ismert periodikusságának alapján sem lehet előre látni. A bizonyos időszakonként törvényszerűen ismétlődő kisvizű és bővizű évcsoportok vízhozamának ingadozása tiszta alakban sok éves távlatban nem követhető.

Lefolyás nélküli terület: Folyók vagy tavak vízgyűjtőjének részterülete, amelyről felszíni víz formájában víz nem folyik le. Különösen a sík és bemélyedésekkel tagolt vidékek folyóinak vízgyűjtőin fordul elő. Az itt összegyűlő vízmennyiség nagyobb részben elpárolog, kisebb részben pedig a talajvizet táplálja. A lefolyás nélküli terület kiterjedése az év vízbőségének függvényében változhat, csapadékban gazdag időszakokban csökken, csapadékban szegény időszakokban növekszik. Karsztos és erősen repedezett kőzetű vidékeken is előfordulhat.

Léghőmérséklet: Az a hőmérséklet, amelyet valamely helyen, a szabad levegőn közvetlen napsugárzástól védett hőmérő jelez.

Légköri víz: A légkörben lebegő, illetőleg mozgó folyékony vagy szilárd vízrészecskék halmaza.

Legnagyobb víz (LNV): A vízmércén a vizsgált évig bezárólag előfordult legmagasabb vízállás. Előfordulásának napja (esetleg órája) is lényeges adat. Jele LNV. Külön tartjuk nyílván a jeges és jégmentes értékeit.

Lokalizálás I: A víz kártétele elleni védekezésnek az a formája, amely a károkat meghatározott területre igyekszik korlátozni. Különösen fontos a lokalizálás árvízvédelmi töltések átszakadása esetén, de lokalizálásra van szükség a belvízvédekezésben a víz visszatartásakor is. A lokalizálás előre megtervezett és kiépített művek (pl. Lokalizáló gátak) segítségével vagy ideiglenes jellegű létesítményekkel érhető el. A lokalizálás szempontjából nemcsak vízügyi létesítmények, hanem utak, vasutak vagy természetes terepvonulatok is figyelembe veendők.

Lokalizálás II: A mentett ártérbe kiterült víz szétáradásának s további károkozásának megakadályozása a meglévő - vagy szükség szerint létrehozott terepalakulatokkal, töltésekkel.

Lokalizációs terv: A mentesített területre betörő árvíz késleltetési, terelési, lokalizációs töltésekkel való feltartásának lehetőségeit és feladatait összefoglaló terv.

Lokalizációs töltés: Az árvízvédelmi öblözeten belüli természetes terepalakulatokat összekötő, a kitörő vizek tervszerű korlátozására és terelésére alkalmas földmű.

M

Magassági biztonság: Az árvízvédelmi töltés védelemre alkalmas koronaszintje és a mindenkori folyó-vízszint (esetleg valamely mértékadó árvízszint) közötti magasságkülönbség.

Magaspart I: A legnagyobb víz (LNV) fölé érő, tehát a hullámteret természetes módon határoló partalakulat.

Magaspart II: A magaspart az észlelet legnagyobb vízszintnél -vagy a mértékadó árvízszintnél - az előírt biztonsággal magasabb, a nyílt árteret természetes módon határoló partalakulat.

Magasparti védvonal: Árvízvédelemre kiépített folyók magaspartjain az esetleges rendkívüli magasságú árvizek elleni védekezés céljára szabadon tartott, az árvízvédelmi védvonalban beilleszthető területsáv.

Másodrendű árvízvédelmi mű: Mentesített területen létesített, jogszabályokkal másodrendűvé nyilvánított, lokalizációs szerepet ellátó árvízvédelmi mű.

Meder: A vízfolyást vagy állóvizet magába foglaló természetes mélyedés vagy kiépített terepalakulat, amelyet meghatározott partvonalig a vízrendszeresen elborít.

Mederteltség: A pillanatnyi vízállásnak a vízjáték százalékában kifejezett értéke.

Megfigyelés: Valamely változékony vízrajzi elemnek, jelenségnek és környezetének előírás szerint történő megnézése (vizuális érzékelése), megállapítás leszűrése és feljegyzése. A megfigyelés eredménye lehet számszerű (pl.: 20 %-os zajló jég) vagy szöveges (pl.: parti jég)

Melioráció: az aszálykárok kivédésének egyik leghatékonyabb eszköze. Komplex tevékenység, amellyel a talajok termőképességének megóvása, illetve javítása biztosítható. Alapjaiban egyrészt agronómiai és agrotechnikai, másrészt műszaki tevékenységet tartalmaz.

Mérés: Valamely vízrajzi elem mérőszámának mérőeszköz alkalmazásával történő meghatározása és feljegyzése vagy önműködő rögzítése.

Mentesített ártér: Az ártérnek az elöntéstől árvízvédelmi gátakkal védett része.

Mértékadó árvízszint (MÁSZ): Az a vízállás, amely - vagy a nála alacsonyabbak - ellen védekezni kívánunk. Ennek alapján választják meg, jelölik ki az árvízvédelmi művek magassági mérete. Régebben mindig a korábban előfordult legmagasabb - illetve azt további biztonsági szinttel megemelt - vízállást fogadták el mértékadónak.

1973 óra hazánkban egységesen az évi legnagyobb jégmentes árvízszint meghatározott előfordulási valószínűségű (átlagos visszatérési időben is kifejezhető) értéke a mértékadó. Árvízvédelmi vonalainkat azóta úgy fejlesztették, hogy

  • a fővédvonalak az átlagosan 100 évenként,
  • a városok és ipartelepek védvonalai legalább az átlagos 120-150 évenként,
  • egyes különleges magas árvízvédelmi biztonságot igénylő területek (Budapest, Győr, Szeged stb.) védvonalai átlagosan kb. 100 éveként
  • a kevésbé értékes területek védvonalai az átlagosan 60-80

egyszer előforduló árvizek ellen nyújtsanak védelmet. Az érvényes mértékadó árvízszinteket a vonatkozó utasítások mellékleteként táblázatokba foglalják.

Mércejavító függvény: A lapvízmércén végezhető leolvasás és a lapmérce adott beosztásához tartozó rendszeres hibája közötti összefüggés.

Mezőgazdasági célú vízgazdálkodás: a mezőgazdaság feladatait, érdekeit szolgáló vízhasznosítási és vízkár-elhárítási tevékenység, a kizárólagos állami tulajdonban lévő vizek és közcélú vízilétesítményekkel összefüggő feladatok, valamint a vízügyi hatósági hatáskör gyakorlása kivételével.

Monitoring: Valamely környezeti elem (pl. víz, talaj, levegő stb.) mindenkori állapotának és igénybevételének (beleértve a szennyezést is) megismerésére, illetőleg az állapotváltozás nyomon követésére szolgáló mérő-, megfigyelő-, észlelő- és ellenőrző hálózat az adatok mérésével, gyűjtésével, feldolgozásával, nyilvántartásával és értékelésével együtt.

Műszer hitelesítés: Olyan kalibrálás, amelynek eredményét, idevágó jogszabály alapján, minden érdekelt köteles elfogadni.

Műszer kalibrálás: A műszer használatához szüksége mérések elvégzése, és a mérési eredményekből a mérendő mennyiség és a műszer által közvetlenül szolgáltatott adat közötti összefüggés meghatározása.

N

Null-pont: A megfigyelő állomás kijelölt, tartósan változatlan magasságú pontja, amelynek mint viszonyítási pontnak- a szintjéről mérik rendszeresen a vízállást. A kijelölt pont lehet a vízmérce 0 osztása, a kút pereme vagy a kútakna teteje. Magyarországon a null-pont magasságát a Balti tenger középvízszintjéhez képest adják meg. (B.mf)

Ny

Nyomásérzékelős regisztráló (adatrögzítő) vízmérce: olyan eszköz, amely a vízfolyás víztestében elhelyezett érzékelővel a felette lévő vízoszlop nyomása alapján határozza meg a vízállást.

Nyárigát: A fő védvonalnál alacsonyabb, korlátozott védképességű hullámtéri töltés, amely leginkább a kisebb nyári árvizek ellen a mezőgazdasági termelés számára nyújt védelmet.

Nyílt ártér: Amit a folyó áradáskor szabadon elönthet.

Nyúlgát: ideiglenes jellegű, földből vagy földből és földes zsákból és pallókból rövid idő alatt létesíthető, kisméretű (50-60 cm koronaszélességű) gát, melyet a töltés koronáját meghaladó magasságú árvíz esetén - töltésmeghágás ellen - építenek. Gyakran alkalmazott formája a homokzsákból épített nyúlgát. A nyúlgátat a gátkorona vízoldali élén építik. A nyúlgát magassága általában 60-70 cm. A nyúlgát a kiöntött árvíz lokalizálására is alkalmazható.

O

Országos Vízjelző Szolgálat: A folyók hidrológiai állapotát jellemző nemzetközi, országos és regionális tájékoztatást és előrejelzést végző szervezet. A tevékenységéhez szükséges alapadatokat a vízmércék és a meteorológia állomások szolgáltatják a vízmércéket üzemeltető szervezetek és az Országos Meteorológia Szolgálat útján. Fontos feladata az árvízi riasztás. Igyekszik megadni a különböző folyók jellemző vízmércéire a várható tetőző vízállások magasságát és időpontját. Tájékoztatásai a napi vízjárási térképen. Távközlési, informatika csatornákon, Interneten jutnak el az érdekeltekhez. A Szolgálat Budapesten, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet Közhasznú Társaság (VITUKI Kht.) keretében működik.

Ö

Övárok, övcsatorna: Valamely adott területen kívüli helyekről származó vizeket összegyűjtő és elvezető csatorna. Célja a terület külvizektől, szivárgó vizektől való mentesítése.

Őrpont: a vízmérce magassági helyzetének rendszeres ellenőrzésére szolgáló építmény.

Összekötő cső: a felszálló csövet (aknát) a vízfolyás víztestével összekötő cső.

P

Parti jég: A víztükör part menti sávjában képződő és a part vonalához kötődött vékony álló jég.

Parti szűrésű vízbázis: Felszíni víz közelében lévő felszín alatti vízkészlet, amelyben a kitermelt víz 50 %-ot meghaladó mértékben a felszíni vízből történő beszivárgásból származik.

Pozitív figyelőkút: Nyomás alatt álló felszín alatti vizet megcsapoló figyelőkút, amelyben a víz a terepszint fölé emelkedik.

R

Regisztráló (adatrögzítő) vízmérce: a vízállások folyamatos (vagy folyamatosnak tekinthető) adatrögzítésére (regisztrálására) alkalmas eszköz.

Regionális víziközmű: az egymással oly módon összefüggő - műszakilag elkülönítve gazdaságosan nem üzemeltethető - víziközművek, melyek egységes rendszert alkotnak, és a rendszer több települést (megyét) átfogó, összefüggő földrajzi területen (országrész, régió) nagyszámú, jellemzően vízbázistól távol fekvő település részére a vízkitermelést, -tisztítást, -elosztást - amelyhez a fogyasztók közműves ivóvíz-ellátása, szennyvíz-elvezetés is tartozhat - látják el.

Rendkívüli szennyezés: (havária szennyezés) a felszíni és felszín alatti vizek minőségét, öntisztuló képességét, illetve felhasználhatóságát, a vízi ökoszisztémák életfeltételeit veszélyeztető vagy jelentős mértékben korlátozó - esetleg az élőlények pusztulását okozó - kibocsátásokat (emissziókat). Ezek jellemzője, hogy kialakulásuk gyors, váratlan, előre nem jelezhető időpontban jelentkezik.

Rézsű: Bevágások és töltések vízszinttel meghatározott szöget bezáró oldalfelületei.

Rézsűállékonyság: A töltések anyagától, kohéziójától, súrlódási szögétől függő alaktartás. Tartósan magas árvíz esetén a rézsűállékonyságot a szivárgás és átázás káros mértékében csökkenti.

Rézsűcsúszás: A rézsű, illetve part íves csúszólap menti megcsúszása, a rézsűanyag szilárdságának csökkenése vagy a rézsűn (a parton) kiszivárgó víz szivárgási nyomásának hatására. (54)Bővebben

Rézsűhámlás: A rézsű néhány deciméter vastag morzsalékossá vált felületi rétegének átázás, fellazulás hatására bekövetkező lecsúszása kisebb-nagyobb foltokban.

Rézsűroskadás: A rézsűvel határolt töltés talajának átnedvesedése, majd elfolyósodása, amit fizikai vagy kémiai folyamatok idéznek elő.

Rézsűsuvadás: A rézsű talajanyagának egy tömegben bekövetkező elmozdulása - önsúlya miatt, illetve terhelés vagy kémiai változások hatására.

Rétegvíz-bázis: Olyan vízbázis, amelynek vízkészlete az első vízzáró réteg alatt, vagy ilyen réteg híján 50 m-nél mélyebben települt porózus, törmelékes kőzetben található.

Rőzseművek: Fűz- és nyárfák levágott gallyai, vesszői (rőzse) alkotta, a vízkárelhárítás és vízépítés használatos minden mű. A rőzsét kévébe kötik, és kazlakban tárolják. A rőzseművek fő építő elemei a rőzsekéve, a rőzsekolbász és a különféle karók. Az elemek összeerősítésére lágyított acélhuzalt használnak.

S

Sérülékenység: Sérülékenynek azt a vízadót (vízbázist) tekintjük, amelyet 100 éven belül felszíni eredetű víz érhet el.

Suvadás (csuszamlás): vízáteresztő és vízzáró rétegek váltakozásánál (szeletes csuszamlás) létrejövő tömegmozgás.

Sodorvonal: A folyó egymás után következő keresztszelvényeinek a legnagyobb sebességű pontjait összekötő képzeletbeli vonal.

SZ

Szaprobitás: a vízben élő szervezetek szervesanyag-lebontó képességének mértéke; (Dr.Goda Péter 1991)

Szakaszvédelem-vezető: Az árvízvédelmi védvonal, több őrjárásához tartozó szakaszának védekezési munkáit irányító, rendszerint a KÖVIZIG (környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság) állományába tartozó szakképzett műszaki dolgozó. A védekezési munkát személyes felelősséggel és megfelelő hatáskörrel látja el. Közvetlenül a védelemvezetőnek (helyettesének) van alárendelve. Feladatait hatás és jogkörét a 10/1997 (VII. 17.) KHVM rendelet írja elő. Tartózkodási helye árvízvédekezés idején a szakaszvédelmi központ, amely szolgálati szobával rendelkező, megfelelő hírközlési és informatikai lehetőséggel ellátott, közúton és vízen egyaránt jól megközelíthető, a hozzátartozó védelmi szakaszon központosan fekvő gátőrház.

Szennyvíztisztítás: azon fizikai, kémiai és biológiai eljárások összefoglaló elnevezése, amelyek célja, hogy a vízbe a használat során bekerült zavaró vagy károsító hatású anyagokat módosítva vagy kivonva élővízbe való visszavezetésre vagy esetleg ismételt (elsősorban ipari vagy mezőgazdasági) felhasználásra alkalmassá tegye. Legfontosabb eljárásai: a fizikai, a mechanikai a szennyvíztisztítás első-, a biológiai a második-, és a kémiai a harmadik fokozata. Lényeges része a szennyvíztisztításnak az iszapkezelés

Szivárgás: A töltés folyó felöli oldalát borító árvíz a nyomás hatására igyekszik a töltéstestbe, illetve az altaljba behatolni. Mivel abszolút vízzáró talaj nincs, a víz a gát anyagának pórusait bizonyos idő alatt kisebb-nagyobb magasságig kitölti, azokban a mentett oldal felé mozog. (...) Veszélyessé akkor válik, amikor a gáttest teljes keresztmetszetében átnedvesedik, és a szivárgó víz a mentett oldalon megjelenik, azaz a töltés átázik. (...) A vízzel telített töltés állékonysága kisebb, mint a száraz vagy nedves töltésé. (...) Következménye akár gátszakadás is lehet.

Szivárgó: A szivárgó a víztartó réteget megcsapoló, vízszintes vagy ferde tengelyű árok, vagy a környező talajénál nagyobb hézagtérfogatú (zúzott kő, kavics, porózus vagy lyuggatott anyagú) cső. A szivárgó célja: a káros vagy fölösleges vizek összegyűjtése, elvezetése.

Szivárgóárok: A tölts mentett oldalán létesített kisméretű árok. Célja: a szivárgási vonal megtartása a töltéstestben, illetve az átszivárgott víz összegyűjtése, elvezetése.

Szivárgócsatorna: Magasvezetésű öntöző, illetve erőművi csatornák, árvízvédelmi töltések mentett oldalainak közelében szivárgócsatornát építenek, mely az átszivárgott vizet meghatározott szinten összegyűjti, s károkozás nélkül elvezeti.

Szorítógát: Durva kavicsanyagú árvízvédelmi töltés mentett oldalán, azzal párhuzamosan 10-20 m távolságban épített, abba bekötő 05-1 m magas földgát. Tartósan magas vízállás idején a szorítógát a mögött felfakadó vizet felfogja, szétterülését megakadályozza, ezzel a mentett oldali fedőrétegre ható felhajtó erőt is ellensúlyozza, a buzgárképződést mérsékli.

Szükségtárózás: Az árvízi szükségtárózás és az árvízi vésztárózás fogalmát a szakirodalomban és a gyakorlatban egyaránt használják. Ezek a fogalmak azonban csak részben szinonimák. Mindkettő azt jelenti, hogy az árvízvédelmi töltésrendszer kiépítésére mértékadó árhullámot meghaladó árvíz levonulása, illetve a fővédvonal kritikus állapota esetén - nagyobb károk és árvízkatasztrófa elhárítása érdekében - a védelmi rendszer kiegészítő, illetve tartalék megoldásaként a mentesített ártér egy erre előzetesen kiválasztott részére kieresztik a vizet. A tárózásra kijelölt területen egyébként mező- vagy erdőgazdálkodást folytatnak. A tárózás célja az árhullám szállította vízmennyiség egy részének átmeneti visszatartása, és ezzel az árhullám tetőzési magasságának csökkentése.

A szükségtárózás és a vésztárózás folyamatai, hatásmechanizmusának számítási megfontolásai azonosak. A két fogalom közötti megkülönböztetés azt jelenti, hogy az árvízi szükségtárózás az árvízvédelemben jelenleg is hatályos jogi kategória. A szükségtározó egy olyan műszaki létesítményekkel időszakos tárózásra alkalmassá tett kiépített vagy kijelölt terület, amelyet nem sajátítottak ki, azt az esetleges árvízi elöntés céljára jogi úton jelölték ki.

Egy árvízi szükségtározó igénybevétele rendkívül összetett, hatásában, következményeiben szerteágazó védekezés-irányítási döntés eredménye. Egy ilyen döntés meghozatala - a jogszabályi előírásoknak megfelelően - miniszteri hatáskörbe tartozik, miután az csak az egész vízrendszer, vízgyűjtő terület hidrológiai állapotának a nagyobb térség árvízvédelmi helyzetének átfogó ismeretében, a várható műszaki hatás mellett a költségek és károk mérlegelésével együtt dönthető el.

T

Talajcsövezés: A talajvíz szintjét leszállító, a talaj szellőzését segítő és így a talaj fizikai és kémia állapotát is kedvezően befolyásoló beavatkozás, amelynek során különböző keresztmetszetű járatokat (dréneket) létesítenek a felszín alatti víz elvezetése céljából.

Talajnedevesség: A telítetlen talajtartomány meghatározott helyén a talaj hézagaiban lévő víz. Mennyiségét a száraz talaj tömeg- vagy hézagtérfogat százalékában kifejezve adják meg.

Talajvíz: A földbe szivárgott (beszivárgás) felszíni víz, amely szintén felszíni vízként lép ki a forrásokban vagy a kutakban.

Talajvíz-bázis: Olyan vízbázis, amelynek vízkészlete a porózus felszín közeli képződmények telített zónájában helyezkedi el, vagy az első vízzáró réteg felett, vagy ilyen réteg híján nem mélyebben, mint 50 m.

Tárózás = tárolás: a szakirodalom a természetes körülmények között történő nyílt vízi "tárolást" nevezi tárózásnak (pl. mesterséges tavak) a tárolás kifejezés a mesterséges, zárt medencék, víztornyok esetében használatos.

Tartósság: Valamely vízrajzi elem idősorából a megadott értéket elérő vagy meghaladó időszakok együttes tartama a) napokban vagy b) a vizsgált teljes időtartam százalékában megadva.

Tartóssági ábra: olyan ábra, amelyről leolvasható, hogy valamely vízrajzi elem értéke a vizsgált időszak a) hány napján vagy b) hány százalékában volt nagyobb (vagy kisebb) valamely megadott értéknél.

Távjelzés: Mérőállomáson valamely állapot bekövetkezésének automatikus figyelése és a bekövetkezés tényének automatikus közlése az erre kijelölt hellyel.

Távmérés:  A mérőállomás mérőeszközének mérőközpontból távvezérléssel való automatikus működtetése, és a mért adat fogadása a mérőközpontban.

Tavak: Tónak nevezzük azokat a mélyebb, tengerrel összeköttetésben nem lévő, vízfolyásokból vagy fenékforrásból táplálkozó állóvizeket, amelyekbe a növényzet a kifejlődést gátló nagy vízmennyiség miatt egyáltalán nem vagy csak az ómeder part menti sekélyebb résein és az eseteges szigeteken telepszik meg.(Dr. Goda Péter 1991)

Termálvíz: minden olyan felszín alatti (vízadó rétegből származó) eredetű víz, melynek kifolyó (felszínen mért) hőmérséklete 30*

Töltéskorona-domborítás: Az árvíz- és belvízvédelmi töltések koronájának bogárhátú kiképzése, melynek funkciója, hogy csapadékvíz kátyú vagy beázás előidézése nélkül folyhasson le a koronáról.

Töltésmegcsúszás I: A töltésanyag egy részének keresztirányú kagylószerű (lefelé, ki- vagy befelé) elmozdulása, A töltés általában az árvíz idején az átázott töltésanyag talajmechanikai jellemzőinek kedvezőtlen hatására csúszik meg. A töltésmegcsúszás kezdetét a töltés koronáján vagy rézsűjén keletkezett hosszirányú repedések jelzik. Veszélyes jelenség, töltésszakadást idézhet elő.

Töltésmeghágás: Az az állapot, amely akkor következik be, ha a kialakuló árvízszint magasabb, mint a töltés koronaszintje, és víz azon átömlik.

Töltés megtámasztása: Védekezés közben a töltés megcsúszását korlátozó, illetve a megrogyott, lesuvadt töltésrészeket pótló, mentett oldali homokzsák-, terméskő-építmény elkészítése.

Töltésrepedés: Töltésrepedés keletkezhet kötött talajú töltés kiszáradása, töltésbe épített duzzadó anyag, a töltés kezdődő csúszása vagy a felpuhult altalaj kitérése következtében. A töltésrepedés megjelenése szerint lehet hálós, hossz-, illetve keresztirányú. A hálós töltésrepedés ártalmatlan, míg a többi megjelenési forma beavatkozást igényel.

Töltésszakadás: A töltés tönkremenetelének végső fázisa, amikor védképessége megszűnik, a töltéskoronát elmossa a rajta átbukó vízsugár, aláüregelődik a védmű, mely suvadás vagy megcsúszás hatására beomlik, a gátszelvény pedig elsodródik. A töltésszakadás következtében a mentett ártér egészét vagy egy részét elönti a víz, ami több települést veszélyeztető pusztító árvízkatasztrófát idézhet elő.

Trofitás: a vízi élettérben végbemenő elsődleges szervesanyag-termelés mértéke, melynek alapja a fotoszintézis.

Toxicitás: a vízbe jutó vagy a lebontási folyamatok során a vízben keletkező mérgező anyagok hatására a víz toxikussá, mérgezővé válhat. Mérésére biológiai tesztmódszereket alkalmaznak.

Távmérő vízmérce: olyan regisztráló vízmérce, amely az adatok helyi regisztrálásán kívül lehetővé teszi a regisztrált adatok továbbítását is az erre a célra létesített távmérő központba.

Torlónyomás: a mozgó víz által a víz sebességére merőleges felületre gyakorolt nyomás.

Torlónyomás-csökkentő: az a szerkezet, amely a regisztráló vízmércének a vízfolyás vízterébe benyúló szerkezeti elemére ható torlónyomást oly mértékben lecsökkenti, hogy annak a regisztrált vízállásra gyakorolt hatása nem haladja meg a ?1 cm-t.

Torlónyomás-mentesítő: az a szerkezet, amely a regisztráló vízmércének a vízfolyás vízterébe benyúló szerkezeti elemére ható torlónyomást a vízállás regisztrálása során kiküszöböli.

U

UTC: Az egyezményes koordinált világidő vagy röviden koordinált világidő (Universal Time Coordinated, UTC) az a hivatkozási időzóna, amelyhez a Föld többi időzónáját viszonyítjuk. Ez a greenwichi középidő (GMT) utódja és néha még mindkét jelölést használják, bár a két fogalom nem azonos. Az UTC használata ajánlott, a GMT mint fogalom elavultnak tekinthető.

Magyarországon az UTC nyári időszámítás alatt kettő, téli időszámítás idején pedig egy órával kevesebb, mint a helyi idő.

Ú

Úszós regisztráló (adatrögzítő) vízmérce: olyan eszköz, amely a vízfolyás víztestével összekötött függőleges csőben vagy aknában fel-alá mozgó úszó helyzete alapján határozza meg a vízállást.

V

Veszélytérképek: A veszélytérképek készítése segíthet a veszély csökkentésére tett beavatkozásmódjának és eredményességének értékelésében. A veszélytérképek sokszor múltbeli megtörtént eseményeket dolgoznak fel (pl. árvízi kiöntések), gyakran ezekből kell következtetni a jövőben várható veszélyekre és azok súlyosságára. A veszélytérképek segítenek kijelölni azokat a helyeket, ahol a veszélyek csökkentésére beavatkozások szükségesek.

Védelmi szakasz: Az árvízvédelmi vonalaknak és a belvízrendszereknek a védekezés irányítására és végrehajtására meghatározott része.

Védekezési készültség: A veszély mértéke szerint meghatározott, a biztonság érdekében szükséges intézkedések megtételének intézményi kerete.

Védmű: A vizek kártételei elleni védekezéshez szükséges vízi létesítmény.

Védőidom: az üzemelő, illetve tervezett vízkivételi műveket körülvevő felszín alatti térrész, amelyet a vízkivétel - mennyiségi, minőségi - védelme érdekében a környezeténél fokozottabb biztonságban kell tartani.

Védőterület (ideértve a védősávot): az üzemelő, illetve a tervezett vízkivételi műveket körülvevő terület, amelyet a vízkivétel - mennyiségi, minőségi - védelme érdekében a környezeténél fokozottabb biztonságban kell tartani*

Védőövezet: A vízbázisok védőterületének részegysége, amin belül a terület használatával kapcsolatos korlátozások egységes rendszert alkotnak. Fajtái a vízkivételtől távolodva: belső, külső, hidrológiai A, hidrológiai B, hidrológiai C.

Védőterület: Az üzemelő. illetve a tervezett vízkivételi műveket körülvevő terület, amelyet a vízkivétel védelme érdekében a környezeténél fokozottabb biztonságban kell tartani.

Vésztározás: lásd Szükségtározás

Vízállás: A vízfolyás vagy állóvíz mindenkori szintjének magassága valamely alkalmasan választott pont ("0"pont), vagy a tenger (Balti) szintje fölött. LKV: a legkisebb vízállás, KÖV: közép vízállás, LNV: a legnagyobb vízállás.

Vízbázis: Vízkivételi művek által hasznosításra igénybe vett, illetve arra kijelölt terület vagy felszín alatti térrész és az onnan kitermelhető vízkészlet. Vízbázison tágabb értelemben nem csak a kitermelendő vizet, hanem a vizet magába foglaló képződmény felszín alatti térrészét vagy a felszínen húzódó területét; az ebben tárolt vízkészletet; a víz kitermelésére szolgáló működő vagy tervezett berendezéseket is értjük.

Vízfolyás I: Minden olyan természetes vagy mesterséges terepalakulat, amelyben állandóan vagy időszakosan víz áramlik.

Vízfolyás II: A felszínre hulló csapadéknak nehézségi erő hatására összegyűlt hányadát szállít és a forrásokból táplált természetes térszíni alakulatokat vízfolyásoknak nevezzük. A vízfolyásokat jellegük, a szállított víz mennyisége, valamint medrük mérete alapján többféle névvel illetik.

Vízgazdálkodás: A természet vízháztartásának a társadalom szükségleteivel való optimális összehangolására irányuló tervszerű tudományos, műszaki, gazdasági és igazgatási tevékenység; a vizek hasznosítása, hasznosítási lehetőségeinek megőrzése, a vizek kártételei elleni védelem és védekezés.

Vízgazdálkodási alapadat: A Vízgazdálkodási Törvény hatálya alá tartozó vizek hasznosításával, hasznosítási lehetőségeik megőrzésével, kártételeinek elhárításával, továbbá vízilétesítmények megépítésével, üzemeltetésével, vízimunkák megvalósításával, vízhasználatok gyakorlásával összefüggő - a vízgazdálkodási közfeladatok ellátásához szükséges - adat, ideértve a leíró vagy idősor jellegű minden olyan adatot, amelyek megismerése a vizek, vízilétesítmények állapotának feltárását, valamint állapotuk értékelését szolgálja.

Vízgazdálkodási információs rendszer: A vízgazdálkodási alapadatok és objektumok nyilvántartásának és feldolgozásának olyan rendszere, amely a társadalom vízzel kapcsolatos igényeire figyelemmel, az ezzel összefüggő döntéseket megalapozó adatokat tartalmazza és kezeli, valamint képes a rokon információs rendszerekkel kapcsolatos adatcserére.

Vízgazdálkodási objektumok: A Vgtv. hatálya alá tartozó vizek és azok víztartó képződményei megfigyelésére és mérésére, valamint a vizek hasznosítását vagy kártételeinek elhárítását szolgáló vízilétesítmények

Vízgyűjtő(-terület): A vízgazdálkodási feladatok összehangolásnak természetes területi egysége. A vízgazdálkodás irányítói a vízgyűjtőt tekintik az igazgatás alapjának.

Vízgyűjtő-gazdálkodás: A vizek jó állapotának megőrzése, vagy elérése fenntartható, integrált tevékenységek eredményeként az adott vízgyűjtőn. Lényeges, hogy a cél a jó állapot, eszköz a tevékenységek és helyszín a vízgyűjtő.

Vízgyűjtő: A földfelszín, illetve a talaj és kőzetrétegek azon része, ahonnan a víz meghatározott helyhez áramlik.

Vízhasználat: Az a tevékenység, amelynek következménye a víz lefolyási, áramlási viszonyainak, mennyiségének, minőségének, továbbá medrének, partjának a víz hasznosítása érdekében való befolyásolása.

Vízháztartás: adott térben és időben a természetben a víz elhelyezkedésében vagy állapotában természetes erők hatására bekövetkező mennyiségi és minőségi változások összessége, illetve eredője. A vizsgált térbe az időhatárok között belépő és abból távozó vízmennyiségek egy vízháztartási állapotot jellemeznek, amelyben a tározott vízkészlet nő vagy fogy.

Vízháztartás-szabályozás: a káros vizek elvezetése a felesleges vizek visszatartása és megfelelő időben történő felhasználása. (61) Bővebben

Vízhozam I: A folyók, csatornák, csővezetékek, kutak stb. szolgáltatta vízmennyiség, illetőleg víznyerési lehetőség.

Vízhozam II: Egy vízfolyás keresztszelvényében időegység alatt átfolyó vízmennyiség. A hidrológiában alkalmazott jelölése Q. Mértékegysége: m3 s. Meghatározásának egyik lehetséges (hagyományos) módja, hogy megmért vízsebesség és az átfolyási keresztszelvény szorzataként számítják. A legnagyobb vízhozam (LNQ) a vízmérce szelvényében a vizsgált évig bezárólag előfordult legnagyobb vízhozam. Előfordulásának napja is fontos adat.

Vízhozamgörbe: Adott szelvényen átfolyó vízhozamokat a vízállás függvényében ábrázoló vonal. Permanens, állandó sebességű vízfolyás (csatorna) medrében a vízállás és a vízhozam egymásnak egyértelműfüggvénye. Ezt ismert vízállások mellett vízhozamméréssel határozzák meg. A természetes vízmozgás általában nem permanens, így a vízhozamgörbe vízállásaiból csak megfontoltan szabad a vízhozamokra következtetni. Árvízi vízhozam hurokgörbe

Vízigény: A fogyasztók adott helyre és időszakra vonatkozó, vízfelhasználatra irányuló szándéka.

Vízjáték: Egy meghatározott vízmércén az észlelés időpontjáig mért legmagasabb és legalacsonyabb vízállás különbsége.

Vízjárás: A vízjárási elemek időbeni és térbeli változására vonatkozó szabályszerűségek összessége, amely változásokat természeti hatások ( fizikai, földrajzi, elsősorban éghajlati körülmények) valamint mesterséges ráhatások idéznek elő.

Víziközmű: olyan speciális létesítmények összefoglaló elnevezése, amelyek a lakosság (a köz) vízellátását, illetve szennyvíz elhelyezését szolgálják. Víziközmű például a víz­mű kútja vagy felszíni vízkivételi műve, a vízmű gépház, a víztisztítómű, a víztározó, a víz­vezeték, a szenny- vagy csapadékvíz csatorna, a szennyvízátemelő, a szennyvíztisztító, stb.

Vízilétesítmény: az a mű (víziközmű), műtárgy, berendezés, felszerelés vagy szerkezet, amelynek rendeltetése, hogy a vizek lefolyási, áramlási viszonyait, mennyiségét vagy minőségét, medrének vagy partjának állapotát, a vizek kártételeinek elhárítása, a vizek hasznosítása - ideértve a víziközművekkel végzett közüzemi tevékenységgel nyújtott szolgáltatást -, minőségének és mennyiségének megfigyelése, illetve ásványi és földtani kutatások végzése céljából vagy ásványi nyersanyag kitermelése céljából befolyásolja*

Vízi munka: Az a tevékenység, melynek az a rendeltetése. hogy a víz lefolyási, áramlási viszonyait, mennyiségét vagy minőségét, medrét, partját a vizek kártételeinek elhárítása, minőségének és mennyiségének megóvása céljából befolyásolja.

Vízkár: A vizek többletéből vagy hiányából származó kár.

Vízkár-elhárítás: A károsan sok vagy károsan kevés víz kártételeinek elhárítását, a károk mérséklését célzó megelőző, valamint a tényleges védekezéssel járó szervezett operatív tevékenységet foglalja magában.

Vízkészlet: Meghatározott térrészben, adott időpontban található vízmennyiség.

Vízkészlet-gazdálkodás: Azoknak a tevékenységeknek az összessége, amelyeknek célja a vizek használatára irányul. A vízkészletgazdálkodás fogalma alatt ma már nemcsak a gazdasági célú felhasználók közötti elosztást értjük, hanem a vízkörforgás elemei közötti arányok figyelembe vételét, az ökológiai igények kielégítését, és a lehető legtöbb természeti és társadalmi kölcsönhatás szerinti szabályozást a vízgyűjtő egész területén

Vízkészletjárulék: A vízkészletekkel való gazdálkodás sajátos eszköze, amit a vízhasználat vízjogi engedélyesének adó módjára kell megfizetni.

Vízkormányzás: A víz célzott irányítása árkok, belvízcsatornák között, továbbá a vízvisszatartása, majd továbbvezetése.

Vízmérce: A vízállás leolvasására alkalmas, rendszerint 2 cm beosztású, dm-enként számozott, öntött, fém, V6C30D51, anyagú függőleges, esetleg rézsűs mérőeszköz. A leolvasás kezdőpontja a vízmérce elvileg tetszőlegesen, de általában nem a vízfolyás fenékszintjén megválasztott 0 pontja, amelytől felfelé pozitív lefelé negatív előjelű a vízállás. A 0-pont alapszintre vonatkoztatott (tengerszint feletti) magasságát is meghatározzák. Az árvízi vízmérce a megosztott lap-vízmércének az a felső része, amely az árvizek levonulásakor kialakuló nagy vízállások észlelésére alkalmas. A mértékadó vízmérce jogszabályban rögzített vízállásai alapján rendeleik el, illetve szüntetik meg a különböző árvízvédelmi készültségi fokozatokat.

Vízmosás: A völgyoldalakon és a mély vonulatokban lefolyó víz mechanikai energiája által okozott árkos erózió kifejlett formája.

Vízmérleg: A vízkészletek és vízhasználatok viszonyát, pillanatnyi helyzetét mutatja meg. A vízmérleg nem csak a vízjogi engedéllyel már lekötött gazdasági célú vízhasználatokat veszi figyelembe, hanem azt is, hogy a vízkészletek egy meghatározott részét a meder és környezete ökológia igénye szerint természetes állapotban kell fenntartani.

Vízmérce tag: az a vízmércelap rögzítésére szolgáló építmény, amelyen a függőleges, illetve azonos hajlású síkra felszerelt vízmércelapok egymással összeérnek.

Vízmérce: a vízfolyás, az állóvíz vízállásának (vízszintjének), illetve a vízépítési műtárgy fel- és alvízszintjének a meghatározására szolgáló eszköz.

Vízmércelap: a vízállás közvetlen leolvasását lehetővé tevő szerkezet.

Vízrajzi tevékenység: A vizek állapotának megismerése mérésekkel, majd a mérési eredmények feldolgozásával, értékelésével történik. Az adatokat és a különböző feldolgozásokat rendszerezni és tárolni kell későbbi ellenőrzések és vizsgálatok érdekében. Mindezek összessége a vízrajzi tevékenység.

Vízrendezés: olyan műszaki beavatkozások összessége, amelyeknek célja a településeken, ipartelepeken a vizek kártétel nélküli elvezetése, mező- és erdőgazdasági területeken a lehető legjobb kapcsolat kialakítása a természetes vizek és a felszíni, felszín közeli talajrétegek között, és nem utolsó sorban minden területen a káros vizek elleni védelem a megelőző műszaki beavatkozások révén. Területi alapegysége a vízgyűjtőterület, amelynek jellemzője, hogy a felszínen és a felszín alatt összegyülekező vizek egy kilépési ponton hagyják el, illetve vezethetők le - dombvidéken vízfolyásokon, síkvidéken belvízcsatornákon keresztül.

Vízsebesség-mérés: Az áramló víz(részecske) időegység alatt megtett útjának meghatározása műszerrel, mérőműtárggyal, úszóval. A Forgóműves sebességmérő egy olyan műszer, amellyel folyásirányba beálló, vízszintes tengely körül forgó, rendszerint hajlott felületű szárny (vitorla) vízsebességgel arányos fordulatszáma alapján határozható meg a víz áramlási sebessége.

Vízszintrögzítés: A folyó vagy vízfolyás hosszabb szakaszán kialakuló - és valamilyen szempontból összefüggő - vízszintek egyidejű megjelölése, majd magassági felmérése.

Vízszinesés: A mozgó víz felszínének a mozgás irányával párhuzamos egységnyi vizszintes távolságra vonatkoztatott magasságkülömbsége.

Víztározó. A mesterséges állóvizeket, a víztározókat az ember meghatározott cél érdekében hozza létre. Megkülönböztetünk síkvidéki, dombvidéki és hegyvidéki tározókat, melyekre a befogadó képesség a jellemző. Rendeltetésük szerint lehetnek mezőgazdasági (öntözési, halastó), ipari, ivóvíz-ellátási, vízkárelhárítás (árvíz, belvíz), energetikai, hajózási és üdülés célú tározók. )

Vízügyi Adattár: a vízügyi ágazatban kezelt vízgazdálkodási alapadatok és objektumok strukturált, digitális formátumú, adatbázis alapú egységes nyilvántartó és adattároló rendszere, mely a relációs leíró (ún. alfanumerikus), a dokumentum-alapú és a térképi (raszteres, vektoros) adatbázis elemeket egyaránt összefüggően, koherens rendszerben tartalmazza.

Vízügyi Szolgálat: A vízi munkálatok, ill. a vízgazdálkodási feladatok végrehajtására ás irányítására létrehozott vízügyi szervek összessége.

Vízvisszatartás: A síkvidéki víztározás, tágabb értelemben a belvízgazdálkodás fontos eszköze a belvízvisszatartás és a belvíztárózás. Előbbi azt jelenti, hogy egy adott területre lehullott csapadék visszatartásra kerül az arra alkalmas helyen, utóbbi alatt a vízgyűjtőterületről levezetett belvíz tárózása értendő. Mindkét esetben sokoldalú vízügyi, műszaki mezőgazdasági tevékenység együttes, összehangolt megvalósításáról van szó.

Z

Zajló jég: A folyóvíz felszínén úszó jégtáblák.

Utolsó módosítás: 2015. február 26., csütörtök 11:04, Vass Zsuzsanna