Sajtószoba

16
2022. szeptember 16., péntek

KÖZÖSEN ÍR KI PÁLYÁZATOT A DUNA MÚZEUM ÉS A VÁRFOK GALÉRIA

OVF_kozlemeny_01

Egymillió forint a fődíja annak a képzőművészeti pályázatnak, melyet a Vízügy Duna Múzeuma a budapesti Várfok Galériával közösen írt ki. A két intézmény együttműködése a most zárult „Árapály tényezők” című kiállítással indult, melyet több mint 5000 látogató tekintett meg Esztergomban. A vízrajzi térképek témájában meghirdetett felhívásra 2023. március 31-éig várják a műveket.

10
2022. szeptember 10., szombat

Árapály tényezők című kiállítás a Duna Múzeumban

meghivo_Duna Muzeum_20220._2.jpg

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a Duna Múzeum tisztelettel meghívja az érdeklődőket az Árapály tényezők című kiállításhoz kapcsolódó verses tárlatvezetésre és zenés estre Simon Márton költővel!

25
2022. augusztus 25., csütörtök

Mérséklődött az aszály, helyi hatáskörben folytatódik a vízhiány elleni védekezés

OVF_kozlemeny_01

Az utóbbi napok csapadékosabb időjárásának és a nagy folyók vízgyűjtőjéről érkező vízmennyiségnek köszönhetően mérséklődött az aszályhelyzet, emellett a szezonális öntözési igények is csökkentek, ezért a vízhiánnyal összefüggő védekezés már nem igényel országos koordinációt, lezárul a vízügy Országos Műszaki Irányító Törzsének működése. A munkát a területi vízügyi igazgatóságok helyi hatáskörben folytatják.

Korábbi események
Tartalomfelelős: Regdánszki Tamara, honlap adminisztrátor

Folyógazdálkodás

2021. február 10., szerda 09:52

A folyók alapvetően összetett rendszerek, melyek egyben multimodális folyosók is, ahol a természetvédelemnek, vízgazdálkodásnak és a turizmusnak, illetve vízi közlekedésnek is jól össze kell férnie. Nagyságuktól és elhelyezkedésüktől, illetve szabályozottságuktól függően a használatukból adódó konfliktusok is változnak: valahol a szálloda hajó forgalom és a halivadék egymással szemben állása, máshol pedig a természetes vízjárás és a vízbázisvédelem, horgász, illetve vízi turizmus érdekelt kerül konfliktusba egymással. Így a fő feladat egy folyógazdálkodás esetében a folyó tulajdonságainak megőrzése, stabilan tartása az ember által megszokott mennyiségi és minőségi értelemben. Persze ez már csak azért sem egyszerű feladat, mivel a folyók meanderezni szeretnek - általános reakciójuk, hogy mozognak és változnak. A kialakuló kanyarulatok, melyek lehetőségeit az úgynevezett nagyvízi meder jellege és rendelkezésre állása határozza meg, jellemző tulajdonságai a folyóknak. A kanyarulatok tehát egyben befolyásolják és egyben meg is határozzák a folyó árvíz és jég levezetési lehetőségeit: a fejlett kanyarulatok akadályt képeznek a jégnek és az árvíznek. Ezen segíteni – a kevésbé szabályozott folyók esetében - kanyarulat átvágással, vagy - jobban szabályozott folyók esetében - bypass csatornával lehet. Persze a kanyarulat átvágás időleges, hiszen a folyó e szükséges „egyenesítésre” újabb kanyarulati dinamikával válaszol majd idővel, és kezdődik minden előröl.

Az ember egyre növekvő területi és biztonsági igényeit kielégítve sok folyó – főleg a nagyobbak – erősen szabályozott, annak érdekében, hogy stabilan tartsák az emberi környezetet és ezáltal a biztonságos jég- és árvízi levezetést. A régi kanyarulat átvágások mentén pedig jellemzően töltések épültek.

A vízjárások hektikusabbá válásával a nagyobb folyók esetében a kisvízi meder jelentősége is megnőtt. Ugyanis a meder szükséges dinamikáját itt is létrehozzák, és intenzívebb használatnak vetik alá, mely sajnos természetes medermélyülést is vonhat maga után. Persze a meder dinamika nem csak vertikálisan, hanem horizontálisan is kifejti hatását, hiszen a kanyarulatok által (mindegy, hogy közép vagy kisvízi) bögék és küszöbök sorozata jön létre. Ahol a kisebb folyók esetében a gázló fogalma, még a tényleges „átgázolás” lehetőségét sejteti, de a hajózásban és főként a teherszállításban ez már merülési korlátozást jelent manapság. Persze eme küszöbök, egyben hasznos elemei is a folyóknak, hiszen a kisvizek fenntartásában jelentős szerepük van, hogy a vízfelszín ne „csússzon” le a következő bögére, és így tovább. Ez nem csak a vízi közlekedésnek, de a vízbázisvédelemnek, öntözésnek és a folyó menti ökoszisztémának is hasznos és egyben elengedhetetlen.

Miközben a társadalom igényei a folyók és a folyó menti területekkel kapcsolatosan egyre nőnek és több rétűvé válnak, se a víz mennyisége, se a minősége vagy helyigénye nem lesz könnyebben kezelhető, javítható vagy növelhető. A szennyvíztisztítási mértéke nagyban javult az elmúlt évtizedekben, de a vízhasználatok is intenzívebbek lettek. Egyre több szemét jelenik meg a folyókon, egyre több illegális szennyezés van jelen, melyen a mezőgazdasági területekről érkező terhelések – mind esőzés, mind árvizek által – csak rontanak a helyzeten. Ezek kezelését a vízügyi ágazat önmagában nem tudja megoldani, ezek tényleges megoldásai csak egységes társadalmi nézetek és akaratok által lehetségesek. Minden, ami bele kerül a folyókba a fenti terhelések által, az az öntözés, part menti ökoszisztéma, vízi turizmus (strand) által vissza kerül a körforgásba, tehát hozzánk emberekhez, mint fő felhasználók.

Látható, hogy a folyógazdálkodás napjainkra inkább egy konzerváló folyószabályozás lett, melynél a gazdálkodást leginkább a sok mennyiségi és minőségi, illetve helyigény kielégítése teszi ki. Mindezt úgy elvégezve, hogy az adott folyó mentén lévő társadalom észre se vegye, hogy a mérnök „beavatkozik” az általa ismert közegbe, illetve valamelyest korlátozná a víz használatát. A jövőben ezt a hektikusabbá váló vízjárás pedig egyre nehezebbé fogja tenni.

Folyogazdalkodas_kepSzentendrei-sziget, Kisoroszi szigetcsúcsKép forrása: Reichardt Anita/ OVF

Reméljük a jövő végül olyan lesz, mint a kép: derűs és békés a víz mentén.

Utolsó módosítás: 2021. február 10., szerda 09:58, Regdánszki Tamara