Sajtószoba

25
2022. június 25., szombat

2022. június 25-én nyílik meg Árapály tényezők címmel a Várfok Galéria csoportos kiállítása az Országos Vízügyi Főigazgatóság Duna Múzeumában

arapaly-tenyezok-beleg

A víz témáját sokrétűen körüljáró gazdag válogatás elsőrangú alkotókat és művészettörténeti fontosságú alkotásokat vonultat fel.

18
2022. május 18., szerda

Tájékoztatás a Sajót érintő szennyezéssel kapcsolatban

OVF_kozlemeny_01

Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság 2022. március 13-án a közösségi médiából értesült arról, hogy a Szlovákia területén lévő egykori Siderit üzem telephelyéről, az alsósajói vasércbánya altárójából szennyezett víz folyik a Sajóba.

Korábbi események
Tartalomfelelős: Siklós Gabriella, szóvivő

„Kisokos” a Sajón történtek megértéséhez

2022. június 14., kedd 14:53

Hol és mi történt?

2022. februárjában a szlovákiai egykori Siderit üzem telephelyéről (Alsósajó / Nižná Slaná) a Sajó-folyóba magas vas-oxid tartalmú szennyezőanyag kifolyása indult el, valószínűsíthetőleg a melegedő időjárás, hóolvadás hatására. Az eseményről a magyar vízügyi ágazat is csak a különféle médiumokból kapott tájékoztatást.

Kell-e félni?

A volt bányaterületről kikerülő anyag a vas-oxid mellett részben toxikus fémeket is tartalmaz (arzén, kadmium, nikkel). Ugyanakkor a szennyezés helyszíne megközelítőleg 80 km-re található a magyar határtól. Ez a távolság többszörösen is elég ahhoz, hogy a vízzel hozott szennyezőanyag a geomorfológiai adottságoknak köszönhetően kiülepedjen, valamint a becsatlakozó vízfolyások (pl. Rima) vízhozamának hatására tovább híguljon.

A vízügyi ágazat a hazánkba érkező esetleges szennyezés kimutatására elsődlegesen a határszelvényben, de a lejjebb található szakaszokon is rendszeresen vizsgálja a víz minőségét. A mért eredmények időközönként (ha emelkedik a vízszint) a vas- és alumíniumtartalom tekintetében magasabbak az átlagnál, ugyanakkor a magyar Sajó-szakaszt nézve még ez sem számít kirívó értéknek. A mért eredmények minden esetben határértéken belül vannak. Kiemelendő, hogy a vas-oxid ugyan jellegzetes színhatással bír, és befolyásolja a víz ízét is, de nem káros az egészségre. A vízből mért toxikus fémek (ilyenek az ólom, higany, kadmium, arzén, stb.) esetében jelen szennyezésnél a kibocsátás ismeretében az arzén és a kadmium került vizsgálatra, ezek mind határérték alatt voltak és vannak a hazai folyószakaszon az elmúlt négy hónap során.

Mitől magas az üledékben az arzén?

A Sajó a 80-as években Európa egyik legszennyezettebb vízfolyása volt. Ennek oka, hogy az 1950-es években ipari üzemek egész sorát telepítették a folyóvölgybe, Kelet-Szlovákiában éppúgy, mint Magyarországon. A kommunális és ipari vízigény ugrásszerű növekedésével sem a szennyvízcsatornázás, sem a szennyvíztisztítás nem tudott lépést tartani, ezért nem vagy alig tisztított szennyvizeket vezettek be a folyóba, amelyeknek hatására az „holt” vízzé vált. A szakirodalmi adatok szerint a Sajó ilyen mértékű szennyezését elsősorban a Gömörhorkai Papírgyár (Szlovákia) szennyvizei okozták, amelyet a hazai ipari szennyezések még tovább fokoztak.

A ´90-es években a papírgyár leállítása és a hazai ipari üzemek többségére is jellemző gyors leépülés, valamint a korábbi szennyező iparágak fokozatos megszűnésének hatására a határszelvénybe érkező vízminőség számottevő javulása volt tapasztalható. A megmaradó üzemek is jelentősen csökkentették a szennyezőanyag kibocsátásukat. Viszont a korábbi évtizedek szennyezései a mederüledékben hosszú ideig nyomon követhetők.

Emellett nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a folyóval kapcsolatba kerülő földtani közeg eleve tartalmaz arzént, ahogy azt Magyarország egyéb tájain is teszi, tehát az esetleges ipari szennyezések mellett „természetesen” is jelen van az arzén a földtani közegekben. Mindezt a korábbi és a jelenleg elfogadott Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervek mellékleteiben szereplő adatok ugyanúgy igazolják, mint a Nemzetközi Duna-védelmi Egyezmény (ICPDR) állapot-felmérési programjának keretein belül a Kormánylaborok által végzett fémmérések is. A határszelvényekben 2015 után rendszeresen történtek üledékvizsgálatok, amelyek bár ingadozóan, de szinte mindig a Greenpeace friss mérési adataival közelítőleg egyező értékeket mutattak.

Mindezek alapján valószínűsíthető, hogy az üledékből vett minták eredményei a korábbi szennyezések nyomait jelzik.

Miért nem vizsgálja az ágazat az üledéket?

Tárgyi szennyezés a Sajó által szállított vízmennyiséggel érkezik, ezért a vizsgálatok a szennyeződés elsődleges szállító közegének, azaz a víz minőségének ellenőrzésére, a vízminőségben bekövetkező változások nyomon követésére terjednek ki és nem a mederiszap vizsgálatára. A vízminőségi mérések alkalmával az oldott és az összes arzént is meghatározták a vízmintákból, amelyben sem az oldott, sem az összes arzén koncentrációja nem haladta meg a 10/2010. (VIII.18) VM rendelet egyéb specifikus szennyezőanyagokra vonatkozó határértékeit.

Az üledékben megtalálható arzén mobilizálódását (kioldódását) az oldhatósági viszonyok befolyásolják (pH, redoxi viszonyok, oldhatósági szorzók, stb.). Az érintett területen ezen viszonyok olyan egyensúlyi helyzetben vannak, hogy a már korábban kiülepedett arzén nem mobilizálódik. Ezt igazolja a már említett, immáron négy hónapos vízmintavételi és mérési sorozat, amely a szennyezés megjelenése óta folyik az adott területen, és állandó - a jogszabályban az arzénra meghatározott határértékek mindösszesen kb. 20-25 %-át elérő - koncentrációt tudott kimutatni. Amíg a vízben, mint szállító és a hatásmechanizmusban kulcsszerepet játszó közegben nem emelkedettek az értékek, addig az üledékvizsgálatok szükségessége nem igazolt, még ha a földtani közegre, azaz talajra vonatkozó határértéken felüliek is.

Milyen (műszaki) beavatkozási lehetőségek vannak?

A Sajó élővíz, emiatt olyan műszaki megoldás, amely az üledékben található arzénmennyiség eltávolítására alkalmas, nincs. Az egyetlen lehetőség a (szlovákiai) szennyező forrás kiküszöbölése.

Utolsó módosítás: 2022. június 14., kedd 15:18, Regdánszki Tamara