Sajtószoba

16
2022. szeptember 16., péntek

KÖZÖSEN ÍR KI PÁLYÁZATOT A DUNA MÚZEUM ÉS A VÁRFOK GALÉRIA

OVF_kozlemeny_01

Egymillió forint a fődíja annak a képzőművészeti pályázatnak, melyet a Vízügy Duna Múzeuma a budapesti Várfok Galériával közösen írt ki. A két intézmény együttműködése a most zárult „Árapály tényezők” című kiállítással indult, melyet több mint 5000 látogató tekintett meg Esztergomban. A vízrajzi térképek témájában meghirdetett felhívásra 2023. március 31-éig várják a műveket.

10
2022. szeptember 10., szombat

Árapály tényezők című kiállítás a Duna Múzeumban

meghivo_Duna Muzeum_20220._2.jpg

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a Duna Múzeum tisztelettel meghívja az érdeklődőket az Árapály tényezők című kiállításhoz kapcsolódó verses tárlatvezetésre és zenés estre Simon Márton költővel!

25
2022. augusztus 25., csütörtök

Mérséklődött az aszály, helyi hatáskörben folytatódik a vízhiány elleni védekezés

OVF_kozlemeny_01

Az utóbbi napok csapadékosabb időjárásának és a nagy folyók vízgyűjtőjéről érkező vízmennyiségnek köszönhetően mérséklődött az aszályhelyzet, emellett a szezonális öntözési igények is csökkentek, ezért a vízhiánnyal összefüggő védekezés már nem igényel országos koordinációt, lezárul a vízügy Országos Műszaki Irányító Törzsének működése. A munkát a területi vízügyi igazgatóságok helyi hatáskörben folytatják.

Korábbi események
Tartalomfelelős: Iványi Krisztina, referens

Vízrendezési feladatok

2013. november 15., péntek 12:00

A területi vízgazdálkodás alapvető feladata a különböző területhasználati igényeknek megfelelő vízgazdálkodási viszonyok megteremtése. Eszközeivel csökkenti a vízbőség káros hatásait, és mérsékli a szélsőséges vízhiány, okozta károkat. Tevékenységét a sík- és dombvidéki vízrendezés, a belterületekről a csapadékvizek elvezetése, a térségi vízszétosztás és a mezőgazdasági vízgazdálkodás területén fejti ki. A vízrendezés olyan műszaki beavatkozások összessége, amelyeknek célja a településeken, ipartelepeken a vizek kártétel nélküli elvezetése, mező- és erdőgazdasági területeken a lehető legjobb kapcsolat kialakítása a természetes vizek és a felszíni, felszín közeli talajrétegek között, és nem utolsó sorban minden területen a káros vizek elleni védelem a megelőző műszaki beavatkozások révén.

A terep esése szerint megkülönböztetünk síkvidéki vízrendezést – más néven belvízrendezést –, valamint hegy – és dombvidéki vízrendezést. A vízrendezés területi alapegysége a vízgyűjtőterület, amelynek jellemzője, hogy a felszínen és a felszín alatt összegyülekező vizek egy kilépési ponton hagyják el, illetve vezethetők le – dombvidéken vízfolyásokon, síkvidéken belvízcsatornákon keresztül.

A vízrendezési munkák célja és megvalósítása minden időben a társadalmi elvárásokhoz és igényekhez alkalmazkodott. Elmondható ez a történelmileg közelmúltnak számító időszakra is, amikor a mezőgazdaság nagyüzemi feltételeinek megteremtése volt a cél, és a gépesítés igényeinek megfelelően sok esetben a természetestől eltérő vonalvezetéssel alakították ki a nagyszelvényű belvízcsatornákat, vízfolyás medreket. Az emberi civilizáció fennmaradásának feltétele a természeti környezet megóvása, a további pusztulás megállítása. Nagyon fontos, hogy ez a törekvés a vízrendezési tevékenységben is érvényesüljön.

Dombvidéki területeinken a vízfolyások, patakok jelentős része a természeti környezetben található. Rendezésüket, a rekonstrukciós munkákat a természetközeli patakszabályozás, illetve a revitalizáció elveinek megfelelően kell elvégeznünk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a patakokat „magukra hagyjuk”, hiszen ezáltal értékes művelt területeket, ipari, közlekedési vagy egyéb infrastrukturális létesítményeket tennénk ki nagyfokú vízkár-veszélynek. Keresnünk kell azokat a völgyfenéki terülteket, ahol nem szükséges korlátozni a természetes vízjárást, mert a vizek mederből való kilépése nem okoz kárt, sőt ezzel vizes élőhelyek rehabilitációját is meg tudjuk valósítani. Lényeges, hogy minden vízfolyást, patakot egyedi tulajdonságokkal rendelkező hidrológia-ökológia rendszernek kell tekinteni, és a vizek kártétel nélküli levezetését e komplex élő rendszer figyelembe vételével kell megoldani. Szem előtt kell tartani a táj esztétikai értékének növelését, a megfelelő biotóp megőrzését vagy létrehozását, és törekedni kell az élő és természetes anyagok alkalmazására.

Síkvidéki területen a cél ugyanígy megfogalmazódott. A mesterséges medrek vonalvezetésénél, alakjának kiválasztásánál - ahol a rendelkezésre álló terület nagysága megengedi – a természetes formákhoz kell igazodni. különböző szelvényméretek váltakozása oldja a mérnöki létesítmény statikus jellegét, egyúttal élőhelyet teremt a növényzetnek, búvóhelyet az állatoknak, biztosítva életfeltételeiket. Követelmény a vízrendezési művek tájba illesztése, a tájkép helyreállítása fás, cserjés, nádas élőhelyek kialakításával.

A fenti szempontok előtérbe kerülése mellett továbbra is elsődleges a vízrendezési művek alapvető vízkár-elhárítási funkciója.

1. oldal   2  
Utolsó módosítás: 2020. szeptember 21., hétfő 14:02, Regdánszki Tamara