A vagyongazdálkodás korszerűsítése elengedhetetlen előfeltétele a területi vízgazdálkodás (különösen a vízkárelhárítás), valamint a víziközmű-szolgáltatás kiegyensúlyozott működésének, mert a létesítmények állapota nehézségeket okoz a közfeladat ellátása során és a lakosság ellátásának biztonságában.
A területi vízgazdálkodás több szakmailag sajátos szakterületet fed le (vízkárelhárítás, úgy-mint árvízmentesítés és -védekezés, síkvidéki vízrendezés, belvízvédekezés, dombvidéki víz-rendezés; mezőgazdasági vízgazdálkodás; térségi vízszétosztás, folyógazdálkodás, vízi utak, vízenergia-hasznosítás).
A vízkárelhárítás fogalma
A vízkárelhárítás a vizek kártételei elleni védelmet és védekezést jelenti. E két tevékenység úgy tartalmában, mint idejét tekintve eltér egymástól, de mégis összetartozik. A vízkárelhárítás a túl sok vagy túl kevés víz kártételeinek elhárítását, a károk mérséklését célzó megelőző, valamint a tényleges védekezéssel járó szervezett operatív tevékenységet foglalja magában.
A megelőző jellegű beavatkozások a mederből kilépő vizek vagy a belvizek ellen ár- és belvízvédelmi művek építésével, továbbá észleleléssel, előrejelzéssel, riasztással védik az elöntéssel veszélyeztetett területeket. A megelőző jellegű beavatkozás az eredményes védekezés egyik feltétele.
A védekezés az élet- és vagyonbiztonság érdekében, jogszabályban meghatározott keretek között szervezett operatív tevékenység. A csapadék és a hóolvadás nyomán keletkezett árvíz, a belvíz elleni védekezés műszaki és államigazgatási feladatainak végrehajtását jelenti.
Helyi vízkárelhárítás
Az árvíz-, belvízvédekezés céljából kiépített védőművek hiányában a fellépő káros vizek elleni védekezés, továbbá az elöntések folytán a területen szétterült vizeknek a vízfolyásokba, csatornákba vezetése.